Docere, delectare, movere – azaz: tanítás, gyönyörködtetés, megindítás. Ezek voltak a barokk zene legfõbb célkitûzései, s erre törekedett a korszak kiemelkedõ és máig meghatározó alakja, Bach is. Kisgyerekként szippantotta magába a zene szeretetét és a hitet: lutheránus volt, aki vallását komolyan véve minden mûvét Istennek ajánlotta. Méltán hívják ma is az ötödik evangélistának.

„Minthogy a legkiválóbbakat nem sikerült megnyernünk, be kellett érnünk ezzel a megoldással” – a lipcsei városi tanács fanyalgott így 1723-ban, amikor a Tamás-templom és a hozzátartozó iskola megüresedett karnagyi állására nem akadt más jelölt, „csak” Johann Sebastian Bach. Az akkor 38 éves komponista nem szolgált rá a lekicsinylõ fogadtatásra: igaz, nem volt híres, de a kötheni fõúri udvar karmestereként és zeneszerzõjeként már letette a névjegyét.

Noha Lipcse városvezetése nem ismerte fel Bach géniuszát, ma már nem férhet kétség életmûvének zene- és vallástörténeti jelentõségéhez. 1929-ben egy svéd teológus, Nathan Söderblom az „ötödik evangéliumnak” nevezte a zeneszerzõ kantátáit.

– Kántorként az egyik fõ feladata az volt, hogy gondoskodjon a zenei szolgálatról az istentiszteleteken – mondja Koch Szilvia, a nagykanizsai evangélikus gyülekezet lelkésze. – Termékeny alkotó volt: kétszáz olyan kantátája maradt fenn, amit kifejezetten az egyházi év vasárnapjaira és ünnepeire írt. Ezek persze nem a szó szoros értelmében vett evangéliumok, hanem olyan oratorikus mûvek, amelyek magyarázzák, és ezáltal közelebb viszik az Újszövetség történeteit a hallgatósághoz.

A reformáció számos, újító törekvésének egyike volt a zenés evangelizáció. A közelmúltban Kossuth-díjjal kitüntetett Kamp Salamon tanulmányában Luther Mártont idézi, aki így vallott: „Szeretem a zenét, mert az nem az emberek, hanem az Isten adománya; mert a lelket megvidámítja; mert elûzi az ördögöt és ártatlan örömöt teremt.”

– A reformációval szinte egy idõben jelent meg az evangéliumi motetta, amely az istentiszteleteken elhangzottak hatását erõsítette a hívekben. Az 1700-as évektõl egy új mûfaj, a kantáta lépett a helyébe, amely már értelmezni is kívánta az evangéliumokat, ezzel pedig megszülettek az elsõ zenés prédikációk.

Koch Szilvia hangsúlyozza: bár idõközben eltelt háromszáz év, a hagyomány ma is él: Magyarországon ma az egyik legjelentõsebb Bach-központ a budapesti Deák téri evangélikus templom, ahol rendszeresen tartanak kantátazenés istentiszteleteket a Lutheránia közremûködésével. Az 1904-ben alapított énekkart a már említett Kamp Salamon igazgatja.

– Amikor kántorszakon tanultam, egy szemeszter erejéig hozzá jártam egyházzenei gyakorlatara – meséli Szilvia –, õ a hazai Bach-kutatás egyik legnagyobb szaktekintélye. Az óráin mesélt például arról, hogy az egyes hangok milyen teológiai vonatkozással bírnak Bachnál. Annyira mélyek és összetettek az összefüggések, hogy ez a terület a zenetudomány egy önálló ágává nõtte ki magát.

A lelkész a pesti tanulmányai alatt fél évig énekelt a Lutherániában, így alkalma nyílt részt venni például a János-passió elõadásában is.

– Egy nagyon nagy hatású mûrõl van szó, ami valósággal letaglózza az embert, legalábbis velem ez történt – meséli Szilvia. – Amikor elkezdtük énekelni, én egy hangot sem tudtam kipréselni magamból, olyan elemi erõvel hatottak rám az összkari tételek, és valószínûleg a hely szelleme is, hiszen mégis csak egy templomban, a liturgia részeként adtuk elõ.

Bach szinte az anyatejjel szívta magába a zene szeretetét: családjában hét generáció alatt összesen ötvenhárman léptek zenei pályára, s mindannyian kiválóan ûzték mesterségüket. A vallásos lelkület ugyanilyen természetes volt a családban, nagy hatással volt rájuk Luther tanítása. Johann Sebastian is ezt az élményt igyekezett átadni a gondosan megszerkesztett librettókkal, és persze a zenével is.

– Mélyen vallásos ember volt, akinek a hite a mûvészetét is átszõtte. Nem véletlen az sem, hogy az egyik fõ hangszere az orgona volt. Az erre komponált mûvei egyébként kifejezetten nehezek – véli Szilvia. – A kezek és a lábak összehangolása nem kis kihívás elé állítja az embert, ugyanakkor felemelõ zenei élmény Bachot játszani – és hallgatni is.

Nemes Dóra

Fotó: Gergely Szilárd

A „Reformáció 500” emlékév programjai között számos zenei esemény kapott helyet. A kanizsai evangélikus gyülekezetben Teleki Miklós, majd Gölles Martin adott orgonakoncertet, de a közeljövõben is terveznek hasonló elõadásokat. A budapesti Lutheránia Énekkar – szintén a jubileum apropóján – idén több városban is bemutatja Bach h-moll miséjét, Nagykanizsához legközelebb Zalaegerszegen, október 28-án.