Május elsejei felvonulást a munkások megünneplésére – elsõ ízben – 1890-ben rendeztek Budapesten a magyar munkások, dolgozók. Kevesen tudják, hogy elõször Adolf Hitler nyilvánította fizetett nemzeti ünneppé ezt a napot, még 1933-ban, Németországban. Sok országban, így Magyarországon is állami ünnep, szabadnap, amit május elsõ napján ünnepelnek, de néhány országban, például az USA-ban és Kanadában szeptember elsõ hétfõjén emlékeznek meg róla. XII. Piusz pápa 1955-ben hivatalos katolikus egyházi ünneppé emelte május elsõ napját: a keresztények azóta Munkás Szent Józsefre emlékeznek ezen a napon.

Az ünnep eredete az angol ipari forradalom idõszakáig nyúlik vissza, amikor is 1817-ben egy gyártulajdonos, Robert Owen fogalmazta meg a fizikai munkások követeléseit az emberségesebb munkakörülményekért, többek között az addig 10-16 órás munkaidõ nyolc órára csökkentését, a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés” szlogennel. A követelés érvényre juttatása végett több kisebb tüntetést, illetve néhány sztrájkot is tartottak, azonban a mozgalom hamar kifulladt, mert törvényi szabályozás híján ezeket az alkalmazottakat hamar elbocsátották és más gyárak sem voltak hajlandóak felvenni õket. Elõrelépés a munkásság ügyében három évtized múlva történt, mikor a nõk és gyerekek munkaidejét 10 órában maximalizálták Angliában és a brit gyarmatokon. Majd 1856. április 21-én az ausztráliai Melbourne városában a kõmûvesek és építõmunkások sztrájkba kezdtek a 8 órás munkaidõ bevezetéséért: a történelemben elõször sikerrel jártak.

Harminc év múlva, 1886. május elsején Chicago munkás szakszervezetei kezdtek sztrájkba a nyolc órás munkaidõ bevezetéséért. A többnapos tüntetés-sorozaton és a sztrájkokban 350 ezer munkás vett részt. Az esemény negyedik napján a tüntetõ munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a kivezényelt rendõrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak. Tizenegy ember, hét rendõr és négy tüntetõ vesztette életét, több tucat ember pedig megsebesült, akik félve a letartóztatástól nem mentek kórházba. Az ügyben késõbb több halálos, és életfogytig tartó ítéletet is kiszabott az eljáró amerikai bíróság. Néhány év múlva, 1889. júliusában, Európában, Párizsban alakult meg a II. Internacionálé, a munkásság szakszervezeteinek nemzetközi egyesülése. Itt határoztak arról, hogy a chicagói véres események kezdõnapján, 1890. május elsején a szakszervezetek és egyéb munkásszervezõdések együtt vonuljanak fel országszerte a nyolc órás munkaidõ bevezetéséért, ahol az még nem történt meg, illetve a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért is. Ebben vett részt – a Magyar Királyságban elõször – Budapest munkássága is. Majd Adolf Hitler volt az, aki hatalomra jutása után, 1933-ban fizetett nemzeti ünneppé nyilvánította május elsejét. Az elkövetkezõ évtizedekben a hagyományos munkásünnep sok országban nemzeti ünneppé nõtte ki magát, a szocialista országokban pedig a munka ünnepévé „változott” át.

A római katolikus egyház 1955-ben „csatlakozott”, mikor XII. Piusz pápa Munkás Szent József márciusi tiszteletének idõpontját május elsõ napjára változtatta át. A szent a munkások – ácsok, asztalosok, erdészek, favágók és egyéb famunkások, a bognárok, koporsókészítõk, kádárok és tímárok – védõszentje.

Dr. P. A.