Kilencszáznegyven évvel ezelõtt, 1077. április 25. napján halt meg I. Géza, Szent László királyunk bátyja, aki mindössze 3 esztendõt uralkodhatott az elsõ magyar trónviszály kellõs közepén. Öccséhez hasonlóan, több jelentõs gazdasági reformot – árak maximálása, vásári reform, pénzreform – is bevezetett. Halála elõtt még tárgyalásokat kezdett riválisával, Salamonnal a trónviszály békés rendezésére, amelyre már nem kerülhetett sor.

Géza, I. Béla király idõsebbik fia, ugyanúgy Taksony nemzetségébõl származott, mint Szent István. Errõl emígy ír a krónikás: „I. András, Árpád nemzetségébõl való Kopasz Lászlónak (Taksony unokájának) fija, királylyá választatott 1045-ben és uralkodott 15 esztendeig.” „I. Béla, András király testvéröcscse megkoronáztatott 1060-ban, ült a királyi székben 3 esztendeig.” Apja, I. Béla hirtelen halálával trónviszály vette kezdetét, ugyanis Béla bátyjának, I. Andrásnak a fia, Salamon ült a trónra 1063-ban, nem pedig Géza: „Midõn I. Béla Dömsöd nevû helységben, Esztergom vármegyében országgyûlést tartana, a ház reá szakadván, meghalt és a szegzárdi templomban, a hol apáturságot fundált, eltemettetett; két fiat hagyván maga után Geizát és Lászlót.”

Apja tragikus halála után, 1063 õszén Lengyelországba menekült, majd II. Boleszlav lengyel fejedelem serege élén vonult be Magyarországra. 1064 januárjában kiegyezett Salamon magyar királlyal, így a fegyveres összecsapásra végül nem került sor. Salamon uralmának elismeréséért László öccsével együtt megkapták az ország 1/3-át magában foglaló hercegséget. 1071-ig hûséges volt a királyhoz: közösen harcoltak a csehek és a velenceiek ellen, majd együtt támogatták Rómanosz Diogenészt a bizánci császár elleni felkelésében. Erdélyben, a Kárpátok lábánál állították meg a Magyar Királyság területére betörni igyekvõ besenyõket és kunokat. Majd a Balkánra, a szerbek vidékére mentek, és nagy csatában elfoglalták Nándorfehérvárt. Itt azonban végleg megromlott a viszony a király és a hercegek között: „Hol a magyarok sok prédát nyervén annak elosztásában a király és a herczegek között nem kis ellenkezés támadott, melyet a suttogók úgy magyarázták a király elõtt, mintha nem tisztelnék a királyt, és a trónra vágyódnának. Ezen a király megindulván, meg akarta õket fogatni, de azok elszaladtak és Morvából nagy sereggel kijövén, Vácznál a királylyal megütköztek, azt meggyõzték, Magyar-Óvárba szalasztották és késõbben a pozsoni várban ostromlották.”

A gyõztes, mogyoródi csata emlékére Vácott székesegyházat építtetett és megalapította a garamszentbenedeki bencés monostort is. Eztán I. Géza elfoglalta a trónt, a dukátust pedig testvérének, Lászlónak adta. Saját uralmát VII. Gergely pápával akarta elismertetni, azonban ezt a pápa hûbéruraságának elismeréséhez kötötte, amire I. Géza nem volt hajlandó. Ezért VII. (Dukasz) Mihály bizánci császárhoz fordult, aki a Magyar Királyság törvényes uralkodójának ismerte el, és koronát küldött neki, amellyel 1075 tavaszán királlyá koronázták: „I. Geiza, I. Béla király öregebbik fija, uralkodni kezdett 1074-ben és uralkodott 3 esztendeig. Hogy Henrik császárt meggátolhassa, ki nagy haddal kivánta Salamont az országba visszahelyeztetni, ujabban elõre mindent elpusztitott, mely miatt csakhamar a német táborban nagy éhség és dög támadott, és Henrik császár visszamenni kényszerittetett. Igy Geiza a királyságban megerõsödvén, a váczi templomot fundálta, meghalt 1077-ben, hagyván maga után Kálmán és Álmos fijait. Mihály görög császár koranát külde Geizának.” Vácon temették el, majd „I. László, I. Béla fija, Geizának testvére, királylyá választatott 1077-ben és dicséretesen uralkodott 18 esztendeig.”

És hogy mi lett Salamonnal?

„Ez ellen Salamon a kunok és görög császár segitségével ujabban támadott, de László õtet két izben is megverte, s annyira vitte a dolgot, hogy Salamon az országból végbucsut vevén, a mint mondják, zarándok és remetévé lett, vagy a mi hitelesebb, a kunok társaságában a görögöket megtámadá és a harczban elesék 1087.”

Dr. Papp Attila