Kezem ügyébe akadt néhány évszázados, az Isztrián készült fotó. Mivel hatalmas mennyiségû fényképanyagom áll rendelkezésre a félszigetrõl, eszembe jutott, hogy mi lenne, ha… Mi lenne, ha találnék olyan képeket, amelyeket azokon a helyszíneken készítettem, amelyekrõl most a birtokomba jutott ez a néhány, 100 évesnél is régebbi fotó. Kerestem, találtam, megmutatom.

De mielõtt bemutatnám az ígért fotókat, ehhez az írásomhoz – és az Isztriához – kapcsolódva elmesélnék néhány mondatban egy érdekes történetet. Ugyanis Opatijának, az „Adria Nizzája” egyik – ha nem a fõ –szimbólumának, a sziklákon álló, kezében sirályt tartó lány szobrának különös históriája van.

Elõdjét, a „Madonna del Mare” alkotást 1956-ban egy hatalmas vihar lesodorta a talapzatáról. Ami különös, hogy a szobor,felállítása után hatvan évvel ugyanúgy végezte, mint az a fiatal lány, akinek az emlékére odaállították. A Madonna-szobrot egy grazi mûvész, Rathausky készítette. Gróf Arthur Kesselstadt akart ezzel emléket állítani kislányának, aki 1891-ben, éppen azon a helyen nézte ámulva a viharos Adriát, mikor egy hatalmas hullám átcsapott a sziklákon, és elsodorta a gyereket: a grófi család tehetetlenül nézte végig, ahogy elnyelik a habok a szemük fényét.

Akkortájt kevés ember tudott úszni, nem oktatták úgy, mint napjainkban. A Kvarner-öböl csücskében fekvõ Opatijának pedig a kellemes klímája mellett az is jellegzetessége, hogy néha óriási hullámokkal ostromolja partjait az Adria, mint az ezeken az 1994 szeptemberében készült fotókon is látható.

A Madonna-szobrot kiemelték a tengerbõl, felújították és az opatijai Szent-Jakab templom elõtt állították fel. Helyére a crikvenicai, 1913-as születésû ZvonkoCar alkotása került, 1956-ban. A mûvész a szobrot három évvel korábban készítette, és a szomszédjában lakó lányról mintázta. A „Lány sirállyal” megerõsített talapzatra került, ennek köszönheti, hogy elõdjét „túlélve”, immár hatvanegy éve állja az Adria néha viharos hullámait.

Az évszázados, isztriai utazásra repítõ fotópárokat ide kattintva tekinthetik meg az olvasók.

Dr. Papp Attila