A történelem elsõ bélyegét Angliában ragasztották fel a levélborítékra, 1840. május 6-án. A Viktória királynõ portréját ábrázoló fekete egypennys és kétpennys hamar népszerû lett, addig ugyanis a postaköltségeket a levél átvevõje fizette. A kézbesítési díjak lerovásának e módja gyorsan elterjedt az egész világon. Az „öreg kontinensen” az elsõ bélyegeket 1843-ban, Svájcban a zürichi kanton adta ki, majd Bajorország, Poroszország, Szászország, Belgium, Franciaország, az USA, Brazília és Mauritius is használni kezdte azokat. A magyar posta az 1867-es kiegyezéssel kapott jogot bélyegek kibocsátására, az elsõ magyar postabélyeg pedig 1871. május 1-jén került forgalomba a Magyar Királyságban.

Az elsõ magyar bélyegtervet Kossuth Lajos megbízásából Than Mór festõmûvész készítette 1848-ban, de a szabadságharc bukása miatt a bélyeg már nem kerülhetett forgalomba. Az osztrák megszállás idején Magyarország a Habsburg Birodalom tartományának számított, így osztrák illetékbélyegeket kellett használni. Az 1867-es kiegyezésselkapott jogot a már önálló Magyar Posta a saját bélyeg kiadására, de ehhez az országban nem voltak meg a technikai feltételek. Az elsõ „ízig-vérig” magyar bélyeg 1871. május 1-jén jelent meg. A hat címletbõl álló, a budai Állami Nyomdában kõnyomatos eljárással készült sorozatot Umrein János tervezte. Mindegyik bélyegen Ferenc József profilképe volt látható más-más színben, jobbról borostyán, balról tölgyfalevél fûzéssel körülvéve, alatta a koronával fedett magyar birodalmi címerrel. A nyomdatechnika hiányosságai miatt az elsõ, rosszul sikerült sorozatot meg kellett semmisíteni, de a kétkrajcáros értékbõl néhány darab mégis forgalomba került.

Az újságküldeményekre külön hírlapbélyeget, a külföldrõl érkezõ sajtótermékekre hírlapilleték-bélyeget kellett használni, de létezett egyebek mellett távírdabélyeg, hirdetvénybélyeg, naptárbélyeg, forgalmiadó-bélyeg és portóbélyeg is. A minden postai küldeményre kötelezõ, bélyeggel történõ tehermentesítést egy 1898-ban megjelent miniszteri rendelet írta elõ.

Dr. P. A.