Százhatvan évvel ezelõtt, 1857. május 11-én szabadult ki kufsteini tömlöcébõl a nõi egyenjogúságért küzdõ Teleki Blanka grófnõ, aki 1846-ban egy intézetet hozott létre Budapesten, hogy mûvelt, a magyar nyelv és nemzet iránt elkötelezett úrilányokat neveljen. Ez volt az elsõ leánynevelde, ahol szaktanárok tanítottak, többek közt Leöwey Klára és a késõbbi szabadságharcos Vasvári Pál is. Tíz évi várfogságra ítélték, elsõdlegesen „magyar szellemû leánynevelés” vádjával, amelybõl hat évet le is töltött.

Teleki a korszerû nõnevelés mellett a nõi egyenjogúságért is küzdött. Intézete 1848. végén, Pest kiürítésekor zárta be kapuit, õ pedig Leöweyvel együtt Debrecenben és Szegeden, pénzzel és élelemmel is segítette a sebesülteket. A harcok után menekülteket bújtatott és külhoni forradalmi körökkel levelezett, emiatt a bécsi rendõrség 1851-ben letartóztatta. Két évig raboskodott saját intézetével szemben, az Újépületben, majd 1853-ban a haditörvényszék 10 év fogságra ítélte. Megjárta Brünn, Olmütz és Kufstein tömlöceit, végül amnesztiával szabadult 1857-ben. Többé már nem tért haza, egy rövid ideig az osztrák tartományokban élt, majd Párizsba, a húgához költözött, ahol az eltiport szabadságharc magyar menekültjeit segítette. A francia fõvárosban halt meg 1862-ben, a montparnasse-i temetõben van nyughelye.

Dr. P. A.