Szent Ivó a Bretagne-félszigeten született, és a 13. század második felében élt. Mindig a pereskedõ felek megbékítésére törekedett, a rá osztott ügyek intézésében igazságos és méltányos volt.Még életében is sok csodás eseményt kapcsoltak a nevéhez, de közbenjárására, a halála után is történtek csodás gyógyulások, imameghallgatások. Tisztelete egész Európában elterjedt, jogásztársulatok és egyetemek jogi karai védõszentként tisztelték. Halálának napját választották az emléknapjává.

Hélory Ivó a bretagne-i Kermartinban született, 1253. október 17-én. Már gyermekkorában is vallásos nevelést kapott, majd filozófiát, teológiát és kánonjogot tanult Párizsban, római jogot pedig Orleansban. Megszerzett tudását kifejezetten jóra használta: a rászorulók, az elesettek megsegítésére.A szegények ügyeit nagy bölcsességgel, jogi tudással és szeretettel védelmezte mind az egyházi, mindpedig a világi bíróságok elõtt.Tanulmányai befejeztével, 1280-ban, diakónussá szentelték, majd szülõföldjén, a rennes-i egyházmegyei bíróság bírája lett. Néhány év múlva azonban már a tréguier-i egyházmegyei bíróságon végez bírói szolgálatot. 1284-ben pappá szentelték, és elõször tredrez-i, majd késõbb louannec-i plébános lett. Papi szolgálata mellett továbbra is segítette a szegényeket jogi ügyeik intézésében. A források kiváló hitszónokként is megemlékeznek róla, az erényes életre, a szentek példájának követésére buzdított. Sokat és elmélyülten imádkozott, szigorú önmegtartóztatásokat végzett, 1303. május 19-én halt meg. VI. Kelemen pápa 1347. június 14-én avatta szentté, ereklyéit a tréguier-i székesegyházban õrzik.

Dr. P. A.