Ezt a kérdést tette fel Deme Dávid a vasárnap koradélutáni idõponttól vissza nem riadó szerencséseknek. Mi mindent tehet! – folytatta vendéglátónk.

A Csengery úti Gyülekezeti Otthonban a Szokolay házaspárt hallgattuk. Kossuth barátját, Wimmer Ágoston felsõlövõi evangélikus lelkészt mutatta be a zeneszerzõ felesége, dr. Weltler Magdolna. Jó humorral és lélekkel számolt be a doktornõ arról, hogy a Bécsben született, teljesen elárvult, makacs, édesanyjának tett ígéretéhez hû fiú hogyan lett tüzes magyarrá és jó pásztorrá. Nem kis derültséget okozott, mikor elmondta: férjében is felismeri a wimmeri tulajdonságokat. Mert ezerszer is október-november…ritka õsz: csak erre gondol az ember, mert ezerszer is szent hõsökért kiált – kezdte tûzzel az általa megzenésített Nagy Gáspárt idézve a nyolcvanhoz közeledõ Szokolay Sándor. Humor és szigorúság, alázat és tetterõ harmóniáját ismerhettük meg személyében. Visszaadhatatlan délután – ez az írás is inkább szívfájdítás kíván lenni. Megrendítõ volt, amikor a közbe-közbe lejátszott Szokolay-mûvek (Alleluja, Jobbítsd a nemzetöt!) során a Miatyánk csendült fel, szomszédom csendesen együtt énekelte. Kérdések közt is egyik elsõ volt: mikor jönnek legközelebb? Nehogy Szokolay-mérgezést kapjanak! – tréfált az esti soproni vonattal hazatérõ vendég. Végül szigorúsága, azaz kérlelhetetlen józansága is megnyilvánult, mikor a jelen gondjai kerültek szóba. Azt is leszögezte, hiába tisztességesek a Jobbik szimpatizánsai, egyértelmû (õ magyarán kimondta), ki mozgatja vezetõiket.
P.J.