Azon a helyen, ahol Korosecz Lászlóval, a Miklósfai Új Út Horgászegyesület elnökével elkezdtük sétánkat a Bunya völgyben meghúzódó horgásztó körül, szép, gondozott környezet, csend, jó levegõ fogadott bennünket. Alig borzolta szellõ a tó vizét. A miklósfai templom harangja még nem ütötte el a delet, a gáttal összekötött két tavat körbeülték a horgászok. A halak még nem voltak éhesek. A mezei úton átsétálva vidám kirándulók érkeztek Bagoláról. Gether László a rokongyerekek társaságában rögvest helyet foglalt egy asztalnál.

Jó idõben a dombtetõn meghúzódó parkerdõrõl látni lehet a varasdi hegyeket és a homokkomáromi templomot is. A Jankó-kúti forrás nemcsak táplálja a tó vizét, története összecseng Hasszán bég legendájával, amelyrõl az 1997-ben megjelent Kanizsai almanach 197-198. oldalán olvashatunk. De térjünk vissza a tó történetéhez. Az emberek felfedezték a hely szépségét, s elõször egy kis vízfogót alakítottak ki, ami a parkerdõ összes vizét összegyûjti. A Jankó-kúti forrás akkoriban még aktív volt, vízhozama azonban mára meggyengült, így az esõvízre támaszkodik leginkább a tó.

A 80-as években alakította ki a Miklósfai Mezõgazdasági Termelõszövetkezet a kisebbik tavat, s rá 10-15 évre készült el a nagyobbik. A 60 centiméterrel felemelt kis tó vizébõl egy gáton keresztül folyik át a víz a nagyobba. Az egy hektár területû tóba rendszeresen telepít az egyesület halat, a süllõtõl a ragadozókig, ponty, kárász, keszeg, a hagyományos halfajták, amur, csuka, és állítólag harcsa is található benne. A közel 50 fõt számláló egyesület tagjai azonban nemcsak horgászni járnak a tóra, a környezetére is sok gondot fordítanak. A jelentõs átalakítások, fejlesztések az elnök nevéhez fûzõdnek.

– Három éve, amikor átvettem az egyesület vezetését, nekiindultunk kitakarítani a tavat, felemeltük a vízszintet, átbetonoztuk a vízelvezetõket, elkészítettük a korábban szinte járhatatlan idevezetõ utat. Most idõjárás-biztos utunk van – jelenti ki elégedetten Korosecz László, aki egyben a Miklósfai Erdészeti Zrt. vezetõje. – Parkolókat alakítottunk ki, folyamatosan parkosítunk, új padokat, asztalokat helyeztünk ki, és ültettem dísznövényeket is. A nagy tölgyfák alatt már látható az új sütõnk, az esõbeálló és a pihenéshez, étkezéshez szükséges ülõalkalmatosságok. Ezt a központi teret a szigeten lévõ tehermentesítése miatt hoztuk létre. Rengetegen járnak ide a városból is, sétáltatják a kutyákat, családok jönnek le, s ha sütni-fõzni támad kedvük, azt is megtehetik, mert nem zavarják a horgászokat. Sokat szépült a tó, fellendült a turizmus.

A megszállott horgászok között tartják számon a 8 éves, 2. osztályos Mocsári Bencét, aki 2 éve rendszeresen kijár a tóra édesapjával, vagy ha a szülei nem érnek rá, akkor Aranka mamájával. Azt mondja, sporthorgász akar lenni, ezért gyakran elõfordul, hogy a kifogott méretes halakat megsimogatja és visszaengedi a tóba. Ügyességét mutatja, hogy az elmúlt év során összegyûjtött „zsákmányából” fõzték karácsonykor a halászlét.

Bakonyi Erzsébet

Amióta rendben tartják, fejlesztik, fellendült a turizmus (Fotó: Bakonyi Erzsébet)