A Budapesti Kongresszusi Központban rendezték meg a Rubik-kocka Világbajnokságot, amelyen a Batthyány Lajos Gimnázium három diákja is remekelt. Ketten világbajnokok lettek, egyikõjük pedig új országos rekordot állított fel.

Örkényi Róbert és Horváth Máté világbajnoki címmel térhetett haza a megmérettetésrõl, Baticz Milán pedig három kategóriában – köztük az egykezesben – új magyar csúcscsal ért el második helyezést. Robi a négylapos, „hajtogatós” Rubik’s Magic világbajnoka lett, míg Máté ennek a nyolclapos változatával diadalmaskodott 2,24 másodperces idõvel, s szintén világbajnok lett. A nagykanizsai színeket képviselte egy negyedik fiatal, Máté öccse, a Kiskanizsai Általános Iskola tanulója, Horváth Bálint is, aki egy harmadik helyezéssel büszkélkedhet.

– Már szerdán felmentünk a fõvárosba, hogy legyen idõnk gyakorolni – meséli Örkényi Róbert, aki azt is hozzátette, valamennyien egyéni versenyzõként vettek részt a világbajnokságon, ugyanis magyar válogatott egyelõre még nincs. – Többféle kategória volt, a 3x3-as Rubik-kockától az 5x5-ösig, egykezes, bekötött szemmel, és lábbal is tudni kellett kirakni a kockát. Valamennyi kategóriában indultunk – veszi át a szót Horváth Máté, aki a nyolclapos, hajtogatós Rubik’s Magic bajnoka lett. Ez az a játék, ami valamikor a nyolcvanas évek vége felé jelent meg a játékpiacon.

Örkényi Róbert a lábbal rakás tekintetében az elõkelõ harmadik helyet foglalja el a világranglistán, igaz, eddig második volt, de azt mondja, ezúttal azért nem jutott be a döntõbe, mert nagyon izgult, túl sok volt a lámpa és a kamera.
A háromszáz fõs nemzetközi mezõny egyébként nagyon erõsnek bizonyult, több világbajnokkal, ötven magyar versenyzõvel. Zala megyét õk négyen képviselték.

– A 3x3-as kocka döntõjébe egyébként egyedüli magyarként az osztálytársam, Baticz Milán jutott be – újságolja a szóvivõi szerepet immár teljesen magához vevõ Örkényi Robi. – Milán itt 10,71 másodperces új magyar rekordot állított fel.

Robi kérdésünkre elmondta, jó barátja és osztálytársa, Milán szerettette meg vele a Rubik-kockát, de nem csak vele, hanem az egész osztállyal, s a „térítés” eredményeként ma már a társaság kilencven százaléka ki tudja rakni a bûvös kockát – ha nem is tíz másodperc alatt. (Megjegyzem, e sorok írójának harminchárom év sem volt elegendõ erre…)
S hogy mi a titok? A fiúk szerint semmi.

– Magasabb körökben már csak a kocka minõsége és a kézügyesség számít – mondja Örkényi Róbert. – Folyamatosan „tuningoljuk” a kockáinkat, szétszedjük, szilikonozzuk õket, reszeljük, alátéteket teszünk beléjük. Annyit gyakorolunk, hogy havonta újra kell matricázni õket. A kockákat magunk állítjuk össze, ugyanis külön is meg lehet hozatni az alkatrészeket.

– Azt azért kimondhatjuk, hogy alapvetõen reál-beállítottság kell a sikeres kockázáshoz?

– Szerintem igen, ha megfigyeljük a kockásokat, kevés a hölgy és valóban sok a reál beállítottságú férfi…
Amúgy – micsoda véletlen – Robi vegyészmérnöknek, Milán mérnök-informatikusnak, Máté pedig orvosnak szeretne továbbtanulni.

Üröm az örömben, hogy a begyûjtött érmek szépen csillognak ugyan, ám egy budapesti támogató segítségétõl eltekintve a szülõk finanszírozzák egy-egy ilyen megmérettetés költségeit.

A kanizsai kockás srácoknak tehát elkelne a segítség, mondjuk néhány szponzor személyében, hogy Nagykanizsa ne csak a dödölle, hanem a bûvös kocka fõvárosa is lehessen.

Horváth Attila