„Áldj meg vitézséggel, az jó hírrel, névvel, /Hogy szép tisztességgel mindent végezzek el,” (Kodály – Balassi: Szép könyörgés) – mi mást énekelhetett volna közös mûként Thúry György két városának – Várpalota és Kanizsa – kórusa: a Bányász Kórus és a Vegyeskar? Dunántúl oroszlánjának köszönhetõ egymásra találásuk is: a tavalyi Thúry év adott alkalmat találkozásukra.

És a kanizsaiak tavaly õszi látogatását Pünkösd szombatján a Felsõtemplomban minden várakozást felülmúló együttes koncerttel viszonozták. Jó volt újra hallani az ismert mûveket is: úgy látszik, bizonyos idõközönként, megérve, új és új mélységét fedezzük fel. És a kórusirodalom végtelensége is felsejlik, aligha elég egy emberélet mindent megismerni. ( A mennyország/örökélet bizonyítéka?) És ilyenkor érzi az ember azt is: mennyire elmarad a technika a valóságtól! Ezt élõben kell hallani. Sajnálhatják, akik – az egyébként méltatlanul gyenge hírverés következtében – kimaradtak ebbõl a katarzisból. (Tanulság: ne hagyatkozzunk a médiára, kérdezzünk!) Hallgatóság és kórusok egyaránt megrendülve, lélektõl átitatva álltak az est végén: ez valóban Pünkösd volt.