Már az antik görög világban és a római birodalomban is használtak a díszítéshez mesterségesen elõállított növényeket abból az egyszerû okból, hogy azok nem hervadnak el. Akkoriban csontból, agancsból, fémbõl készítették, míg Kínában selyembõl. Európában a XII. századtól terjedt el a mûvirágok divatja, míg a napjainkban kaphatók térhódítása néhány évtizedes múltra tekint vissza.

A környezetszennyezés növekvõ mértékérõl egyre többet hallhatunk a médiában. Ennek kapcsán az egyik hírportálon arról olvashattunk, a papok arra kérték a híveket, ne vigyenek mûvirágot a templomba, temetõbe, mert az környezetszennyezõ, elõállítása megterhelõ lehet ökológiai szempontból, a lebontására pedig évtizedekre van szükség.

A Kanizsa körbenézett, mekkora a divatja Kanizsán a mûvirágoknak, s hogyan vélekednek errõl a város plébánosai.

– Természetvédelmi szempontból mindenben harcolunk a mûanyag ellen. Valamikor a templomba is vittek mûvirágot a hívek – válaszolta Szûcs Imre, a Jézus Szíve templom plébánosa. – Az egyháznak nincs kifejezetten elõírása arra, hogy nem lehet mûvirágot vinni, a papok elsõsorban az ízlésfejlesztés miatt próbálnak hatással lenni a hívekre. Nem szeretnék senkit megbántani, de az élõnek élõ jár. Hiszem, hogy az élõ Krisztus jelen van az oltáron, hát ne mûvirágot vigyek neki. Anyák napjára se mû-, hanem élõ virágcsokrot adok. A virág a szeretetünk kifejezése, és az nem mû, hanem igazi, élõ. Természetes, hogy a virág egyszer él, aztán elpusztul és lebomlik. Ellenben a mûanyag akár több száz évig is megmaradhat.

Egy virágokkal kapcsolatos történetét is megosztotta velünk az atya. Amikor egy somogyi faluba, Tapsonyba helyezték, nagyon kevés ház ablakában látott virágot. S amikor muskátlit tett az ablakba, azt mondták neki a hívek, hogy úgyis ellopják. Ha azért viszi el valaki, hogy nála is legyen az ablakban virág, akkor vigye, örülnék neki, válaszolta a kétkedõknek. Hat év múlva, amikor eljött a faluból, szinte kivétel nélkül, minden ablakot virág díszített…

- Bármennyire élethû és tartós is a mûvirág, de a temetõben miért lanyhább a szeretetem?! – folytatta egy másik példával. – Én hiszem, hogy a szeretet él. A szeretteim teste ott nyugszik, a lelkük viszont Istennél van. Az én édesanyám kilométerek százaira nyugszik Kanizsától, sokszor hónapokig se tudok eljutni a temetõbe, de mindig élõvirágot viszek a sírjára. A halottnak is virág jár, mert a szeretetemet mutatom ki vele.

– Ahol a plébános megengedi, abba a templomba visznek mûvirágot – jelenti ki elöljáróban dr. Páhy János, a Sarlós Boldogasszony templom plébánosa. – De létezik a virágnak teológiája is. Éppen ezért nem mindegy, hogy templomunkat mû, vagy élõ virágokkal ékesítjük. Ha a virágnak csak a szépsége és a színe volna lényegbevágó, akkor mindegy volna, hogy oltárainkat mivel díszítjük. Mindenekelõtt azt kell leszögeznünk, hogy a virág Istennek, a Mindenség Urának a teremtménye, de nem akármilyen teremtménye, hanem élõ teremtménye: tehát nem olyan, mint a kavics, a kõ, vagy mint a szikla, hanem élõ valóság. A virág már azzal, hogy létezik és él, Istent dicséri, Teremtõjét áldja.

A mûvirág unalmas, nincs benne élet, nem nyitja bimbóját, nem hajtja ki szirmait, folytatja dr. Páhy János. Önfejûen ugyanaz, változatlan tegnap és ma, nincs benne mozgás, unalmasan szép, megtévesztõ szépségének unalmában legfeljebb porossá válik. Igaz, nem hervad el. Márpedig elhalás nélkül nincs élet, mindannyiunk élete véges. Talán éppen ez a legcsodálatraméltóbb egy virág életében: felkínálja magát a leszakításra és az idõnap elõtti elhervadásra, ahhoz, hogy a Magasságbeli Isten végtelen szépségérõl meséljen, oktasson és színeivel, illatával énekeljen. És mindezt önzetlenül teszi, az önfeláldozásig önzetlenül.

- A virággal bevonul a természet Isten házába és ott szépségével, illatával és színével bölcs és gondviselõ Teremtõjét dicséri, áldja és magasztalja, neki hálaéneket zeng: vagyis tudatlanul imádkozik. Hogy a temetõbe ki mit visz, az ízlés dolga – hangsúlyozza az atya. – Ha élõvirágot lát az ember egy síron, úgy érzi, megbecsülik azt az embert, aki a hant alatt nyugszik. A mûvirágban nincs benne az emberi élet lüktetése, ami az élõ virágban ott van, és jobban kifejezi a mulandóságot is. Odatesszük, aztán elhervad, mint ahogy mi is. Élünk, vagyunk, felnövünk, aztán elhervadunk. Sokkal inkább kifejezi azt az életciklust, amit az élõ végigjárt, illetve végig fog járni.

A Magyar utcai Novák Istvánné Margit 20 éve, Fata Józsefné Ancsa 7 éve takarítja és díszíti a Szent József-templomot. A kertjeikben tavasztól õszig pompázó virágaikból mindig jut a templomba is, sõt a minap az egyik szomszéd is felajánlotta a rózsáit e nemes célra. Õk természetesen az élõ virágot részesítik elõnyben, úgy gondolják, az illõ és méltó Isten házában.

Harangozó Anita, az Anita virágüzlet vezetõje azt is megkérdi a vásárlóitól, hogy hova szánják a mûvirágot, mert úgy segíteni tud a választásban. - Többen azt mondják, drágább virágot azért nem visznek a temetõbe, mert úgyis ellopják – teszi hozzá. – Mindenszentekkor azonban az élõvirághoz ragaszkodnak az emberek, húsvétra pedig – amikor leszedik a koszorúkat, leginkább selyemvirágot visznek a sírokra.

S új trend: az utóbbi idõben menyasszonyi csokrot is kérnek mûvirágokból…

Bakonyi Erzsébet

Fotó: Novák Istvánné és Fata Józsefné a Szent József-templomot díszíti, természetesen élõvirággal