Istenem! Te látod a mi kis romladozó várunkat s benne ezt a maroknyi, elszánt népet… A te nagy mindenségedben kicsi semmiség ez a földi világ. Ó, de minekünk ez a mindenségünk! Ha kell a mi életünk, vedd el Uram, tõlünk! Hulljunk el, mint a fûszál a kaszás vágása alatt! Csak ez az ország maradjon meg… ez a kis Magyarország… Az egri vár védõinek Gárdonyi által megfogalmazott imádságát idézte a mûsorközlõ június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján az Eötvös téren a város megemlékezésén.

A közösen elénekelt Himnusz után így folytatta: - Különleges az idei év, hiszen tegnap többszázezer magyar gyûlt össze Csíksomlyó fölött a nyeregben – köztük a minket is képviselõ kanizsaiak. Ezért vagyunk most kevesebben. „Gyûlj ide népem!” - Dsida Jenõ versét Menyhei Balázs zenésítette meg. A Tulman Géza elõadásában most felcsendülõ dal egyszerre fejezi ki a mai nap fájdalmát és az összetartozás határok és évezredek feletti valóságát. A Psalmus Hungaricust követõen Hella Ferenc szavalata következett: E szörnyû ítéletben, /ez elveszejtõ nehéz idõben /mindig hitted: /„Isten kezében vagyunk /és ott vagyunk a legbiztosabb helyen.” (Bartalis János: Isten kezében)

Karádi Ferenc Nagykanizsa Megyei Jogú Város alpolgármestere az ezeréves magyar állam feldarabolásáról, az azt követõ jogfosztottságról emlékezett. De nemzetünk újra és újra történt felegyenesedésérõl is. - Június 4-e az erõgyûjtés napja is kell legyen. – szögezte le. Idézte az Alaptörvényt, amely a felelõsségvállalást az állam helyett a nemzethez kötötte, vállalva közel 15 millió nemzettársunk egyéni sorsát és boldogulását. – Álljunk ki nemzetünkért. Hajtsunk fejet azok elõtt, akiknek azt köszönhetjük, hogy ezt megtehetjük. Majd Wass Albert üzenetével zárta beszédét: - Magyarok! Váljatok újra nemzetté!

Kanizsa