A Hévíz folyóirat tavalyi számaiban megjelent legjobb írás szerzõjeként Bereményi Géza író, filmrendezõ vette át az irodalmi lap idei díját a fürdõvárosban tartott átadó keretében.

Szálinger Balázs fõszerkesztõ laudációjában úgy fogalmazott: az Egy nyári élményem címû novellájában Bereményi az 1963-ban a Balatonnál pápai gimnazistaként töltött napjairól ír. Nehéz azonban eldönteni, hogy mirõl is szól az elbeszélés, "a rendszer lassan enyhülõ szorításáról vagy a balatoni nyárról", ugyanis kimondatlanul is ott van a mondatok mögött a néhány évvel korábbi forradalom megtorlása utáni lazítás érezhetõ politikája.     

Hozzátette, hogy Bereményi - aki versekkel, novellákkal is jelentkezett már a lapban - díjazott novellája "minden idõk legvastagabb" Hévíz számában, tavaly nyáron jelent meg, és a folyóirat eddigi történetében a leghosszabb elbeszélés is volt, "egy egész ifjúsági regénynek való történet".     

Arról Cserna-Szabó András, a lap szerkesztõje beszélt, hogy a Szálinger Balázzsal hatodik éve szerkesztett folyóirat történetében a mostani az ötödik díjátadó. Fehér Béla, Háy János, Szántó T. Gábor és Kemény István után kapta Bereményi Géza a Hévíz Irodalmi Díjat, a hagyományoknak megfelelõen mindig az elõzõ év lapszámaiban megjelent írások szerzõi közül válogatva.     

Felidézte, hogy arra szerzõdtek, országos lapot csinálnak a periodikából, "és büdös az öndicséret, de a Hévíz irodalmi folyóirat az élmezõnyben van", nagyon elõkelõ helyen, amit a kritikák, vélemények és az antológiák is alátámasztanak. A díj pedig a díjazottaktól kapja a rangját - jegyezte meg.     

Az irodalmi díjat Papp Gábor polgármester adta át a Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas írónak, filmrendezõnek, megjegyezve, hogy a folyóirat "határon innen és túl is" benne van a top háromban, s ehhez olyan szerzõkre van szükség, mint Bereményi Géza.     

A díjazott némi iróniával fûzte hozzá: nincs elég felület a folyóiratban ahhoz, hogy többet publikáljon benne, de meglátása szerint nincs is még egy olyan lap, amelyik annyi új szerzõt fedezne fel, mint a Hévíz.     

Szólt arról is, hogy díjazott elbeszélése valójában egy még publikálatlan, kamaszkorát megelevenítõ önéletrajzi regényének egyik fejezete. Nevek említése nélkül pedig felidézte azt is, hogy az íráshoz egy elsõéves egyetemistaként megismert "langaléta, pimaszarcú" barát, illetve kettejükhöz hasonlóképpen írással foglalkozó egyetemista csoport tagjaitól - köztük a késõbb "Párizsba emigrált" mesterétõl - kapott pozitív indíttatást.

MTI - Kanizsa