"Tisztelt Gyászolók! Kedves családtagok, rokonok, barátok, ismerõsök!
Kedves Tüskés Tibor!

Ma a szomorúság hozott össze bennünket, mert gyászolunk. Gyászoljuk
Tüskés Tibort, Nagykanizsa és Baranya megye díszpolgárát, a Magyar Írószövetség tagját, a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi docensét, a Jelenkor és a Somogy címû folyóiratok volt fõszerkesztõjét, aki életének 80. évében eltávozott közülünk.
Mindannyian ismertük õt. Ki az írásain keresztül, ki személyesen barátként, iskolatársként, ki tanárként. 

Gazdag életpályája 1930. június 30-án a balatonszárszói szülõi háztól indult. Középiskolai tanulmányait a nagykanizsai piaristáknál kezdte, majd a Batthyány jogelõdjében érettségizett. 1952-ben az ELTE magyar-történelem szakán végzett. Dombóváron és Pécsett tanított. Már tanári munkája mellett is élénk kulturális szervezõmunkát folytatott, számtalan könyv, tanulmány, cikk szerzõje volt.
Számos alkotása jelent meg, többek között a táj és az ember kapcsolatáról, az ország fölfedezését, jobbítását elõsegítõ tájakról, helységekrõl, mint Magyarország, Zalamente, Somogyország, A nyugati kapu, Nagyváros születik, Utak Európába.
Kiemelkedõek Kodolányiról, Illyésrõl, Pilinszkirõl, Veres Péterrõl, Rónay Györgyrõl, Nagy Lászlóról szóló, gazdag anyagú monográfiái.
Számára nem a rang volt irányadó, hanem szakmája hûséges szolgálata, fáradhatatlan mûvelése.
Ennek ékes bizonyítéka a József Attila-díj, a Rippl – Rónai-díj, a Janus Pannonius–díj, a Pro Literatura-díj, az Arany János–díj, 2002-ben életmûve elismeréseként elsõk között vehette át a Szabó Zoltán-díjat.

Életében fontos szerepet töltött be a barátság. Fodor Andrással történõ levelezésük egy õszinte, életre szóló barátságnak és egy ellentmondásoktól terhes korszak irodalmi életének dokumentuma, szervezõmunkájának ékes bizonyítéka.
Hihetetlenül termékeny volt irodalom- és kultúrtörténészként is.
Sikerei, elismerései ellenére sem feledkezett meg iskolavárosáról, Nagykanizsáról, középiskolájáról, a Batthyányról, nagykanizsai barátairól, tanárairól, ismerõseirõl.
Kivételes, nem mindennapi egyéniségével határozott, céltudatos lényével kiemelkedett az emberek közül.
Saját meggyõzõdése szerint járta az útját, mindenrõl határozott elképzelése és véleménye volt. Õszinteség, szókimondás jellemezte, ám soha nem volt benne ártó szándék vagy gondolat, s távol állt Tõle a képmutatás is.
Már hiába várjuk cikkeit, hiába várjuk találó és helyzethez illõ gondolatait. Õ elment, és nekünk nem maradt más, mint az írásai az emlékek, és a búcsú.
XX.századi gondolatai, az elmúlt század magyar irodalmának értékei ahogy õ maga írta , „beépülnek a XXI. század, a jövõ évezred falaiba.”
Kedves Tibor!
Búcsúzunk tõled, de mindig velünk fogsz maradni, szívünkben, a lelkünkben, ahova életeddel, mûveiddel kitörölhetetlenül beleírtad magad. Adjon örök nyugodalmat számodra az anyaföld. Isten legyen veled! Nyugodj békében!"