Most, november 26-án egy élményekben gazdag és szép napot tölthettem el Nagykanizsán fényképezõgépem társaságában. Soproni lakosként, be kell vallanom, utoljára az 1970-es években jártam az Önök szép dél-zalai városában, még fekete-fehér filmes fényképezõgéppel. Sétám során találkoztam Szerkesztõségükkel, ahol megajándékoztak a lap két számával, ezúton is köszönöm! Természetesen olvasója lettem a www.kanizsaujsag.hu oldalnak, és vissza fogok több alkalommal térni a városba is.

Mint a régi tárgyak, mûszaki emlékek tisztelõje és gyûjtõje, meglepetéssel találkoztam egy igazi ritkaságnak számító ipartörténeti gyûjteménnyel, méghozzá ahol legkevésbé vártam, az állomás területén, a régi fûtõház telephelyén, aminek ma ugyan más a funkciója, de a régi értékek szeretete, õrzése meglepett. A mai forgácsolómûhelybe lépve egy elkerített részben régi esztergapadokat, vasúti kerékesztergát, több kisebb-nagyobb forgácsológépet, és egy álló hengeres régi Sulzer dízelmotort találtam, hiszem, hogy maguk a nagykanizsaiak is kevesen tudnak arról, milyen mûszaki ritkaságok találhatók állomásuk mozdonyjavító mûhelyében.
Az itt készített fotóimból küldenék néhányat, mert ez is Nagykanizsa, és a város értékszeretõ, értékmentõ szándékát dicséri.
Tisztelettel: Csiszár Imre
Sopron