Balogh Gyulának több ezer darabot tartalmazó képeslapgyûjteménye van, amelyek között szép számmal akad különlegesség is.

– Gyermekkorom óta gyûjtöm a képeslapokat, az egyik tanárunk fertõzött meg ezzel a hobbival – idézi fel a kezdeteket Balogh Gyula. – Úgy tanította a földrajzot, hogy mindenkitõl azt kérte, hozzanak magyarországi településeket bemutató lapokat. A hatvanas évek elején jártam iskolába, s annak az idõszaknak megfelelõen Komló, Diósgyõr, Sztálinváros volt a sláger. Akkoriban kezdett jobban érdekelni a dolog. Igazán azonban a nyolcvanas években lendült be a gyûjtés.

1989. tájékán Szombathelyen is alakult egy országos egyesület, s ott már szervezetten, a tagok között ment a levelezés, meg a cserebere. Addig inkább csak városképeket gyûjtöttem, s ott ismerkedtem meg e hobbi teljes szépségével. A profi gyûjtõk valamennyien szakosodnak egy-egy témára, van, aki a századelõrõl gyûjt képeslapokat, Ferencz Józsefrõl, Sissirõl, más a bibliai témájú lapokat szereti. Mindent nem lehet gyûjteni, mert az óriási feladat lenne.
Közben érdekesebbnél érdekesebb (no, és egyre értékesebb) képeslapok kerülnek elõ az egész szobát betöltõ cipõs dobozok egyikének rejtekébõl. Üdvözlõlap az 1890-es évek végérõl, amikor az elsõ képeslap készült, az akkor még Osztrák-Magyar Monarchiában. Az egyik képen egy, a valamikor szovjet megrendelésre gyártott herendi váza látható, amelyen Kádár János néz valahova a távolba. Egy sorozaton a Vörös Hadsereg teljes tisztikara, egy másik lapon pedig egy elõször rútnak tûnõ emberi arc látható, amit azonban ha jobban megnézünk, akkor észrevehetjük, hogy az arcvonásokat három nõi test adja ki, akár a rejtvényekben. Aztán Balogh Gyula mutat egy, a trianoni tragédiára emlékezõ képeslapot is, amely érdekes módon Hollandiában készült. A gyûjtõ úgy véli, valószínûleg egy külhonba szakadt hazánkfia készíttethette a képeslapot abban az idõszakban, amikor divat volt a békediktátummal kapcsolatos relikviák gyártása. De elõkerültek olaszországi hímzett üdvözlõlapok is.

– Fõleg a régi kanizsai lapokat szeretem, az elsõ világháború elõtti idõszakból, amelyek a legértékesebbek – mondja Balogh Gyula. – Elõfordul közöttük olyan, ami Drezdában készült, de hamarosan megkezdte a lapgyártást egy kanizsai nyomda is.

S hogy hol érdemes nekiindulni a gyûjtésnek?

Balogh Gyula elõszeretettel jár a bolhapiacra, ahol mindig sikerül egy-egy újabb darabbal bõvítenie az amúgy is szép számú gyûjteményét. Ha szerencséje van, akkor már pár száz forintért is értékes lapokat gyûjt be, de persze vannak olyan árusok is, akik tisztában vannak a portéka értékével. Ilyenkor bizony, nincs alku…

Horváth Attila