A kiállás és az emlékezés a legnagyobb erõ, amit egy közösség felmutathat minden arctalan hatalommal szemben. A vasútállomáson tartott megemlékezésen olyanok is részt vettek, akik maguk is megtapasztalták a deportálás borzalmait.

Sok családra az éjszaka leple alatt törtek rá, és percek alatt hasadtak ketté álmok és életek, amit 65 év múltán is nehéz megemészteni. „Nagyon nehezen dolgoztam fel – képzelje csak el, egy hétéves gyereket egyszer csak deportálnak, Kócspusztán pedig megint elszakítják a szülõktõl, ráadásul olyan körülmények között... ott még nem tudtuk, visznek-e a Szovjetunióba vagy sem, mert akkor az is elképzelhetõ volt, hogy kivisznek minket a ruszkikhoz. Hál’ Istennek, nem” - mondta Szántó Gábor.

A megemlékezésen Cseresnyés Péter államtitkár, Nagykanizsa és térsége országgyûlési képviselõje hangsúlyozta: a kiállás és a hõsökre való emlékezés a magyarok sajátságos, nemzeti karaktere, amely napjainkban is meghatározza identitásunkat. „Emlékezni jöttünk, emlékezni azokra a meggyötört emberekre és családokra, amelyeket a kommunista rezsim meg kívánt fosztani az otthonuktól, és ezáltal a múltjuktól és a jövõjüktõl. A mai nap, a mi közös emlékezésünk azonban bizonyíték arra, hogy a felejtés mélységébõl is fel lehet emelkedni, és újra élõvé lehet tenni mindazt, amit eltüntetni kívántak. Ez a nap így az emlékezés hatalma folytán válik szentté, amely tiszteletet és szeretet kíván meg tõlünk, visszhangozva mindannyiunk szívébõl: vagyunk, akik vagyunk – mindörökké magyarok” - hangsúlyozta Cseresnyés Péter államtitkár, országgyûlési képviselõ.

A vasútállomáson egy mementó õrzi azoknak az emlékét, akiket a nagykanizsai állomásról hurcoltak el a hortobágyi és kunsági kényszermunkatáborokba. Az emléktáblánál a jelenlévõk koszorúkat és mécseseket helyeztek el.

Kanizsa TV - Kanizsa