Emlékét mesék, dalok és balladák õrzik, kalandfilmet forgattak róla, az Ajka mellett található Bakonyi Kalandparkot is róla nevezték el, sõt, bekerült a német lexikonokba és újságokba, míg Franciaországban egy zenés színdarab született róla.Száznyolcvan éve, 1837. február 17-én halt meg Sobri Jóska, valószínûleg a Bakony valaha élt leghíresebb betyárja.

A nehezen járható, erdõs-hegyes Balaton-felvidék évszázadokon keresztül volt búvóhelye a törvény elõl menekülõknek. A 19. században, az urbanizációnak köszönhetõen egyre szûkült az „élettere” a betyároknak. Magyarországon a rosszfiúk az Alföldre, illetve Somogy erdõs vidékeire, valamint a Balaton-felvidék hegyeibe, erdõibe szorultak vissza, persze ez nem akadályozta meg õket abban, hogy egyre-másra kövessék el – a gyakran halállal végzõdõ – lopásaikat, rablásaikat. A betyárok elsõsorban a szegény zsellérekbõl, pásztorokból, illetve a katonaság elõl menekülõ legényekbõl verbuválódott. Világukat egyfajta romantika is övezte, s mivel elsõsorban az irigyelt gazdagokat rabolták ki, még némi rokonszenvet is ébresztettek.Pedig a betyárok iránt rokonszenvet maximum a híres betyárbecsület ébreszthetett volna, mert nagy részük veszélyes bûnözõ volt: nem tisztelték sem a tulajdont, sem pedig az életet… Ilyen betyár volt Sobri Jóska is, aki valamikor 1810 tájékán született Pap József néven a Vas megyei Endrõdön, egy kondás fiaként. Becenevét valószínûleg a Sopron megyei Sobor után kapta, ahonnan apja is származott. 

Istenfélõ nevelést kapott, de rossz társaságba keveredett, és egy disznólopás miatt két év börtönre ítélték. Úgy mesélték, hogy a tömlöcben románcot folytatott a foglárnéval, ott tanult meg írni-olvasni és ott kedvelte meg a cifra ruhákat is. Szabadulása után nem sokkal ismét bûncselekményt követett el, és a tömlöcözéstõl való félelmében inkább bujdosásra adta fejét. Hamar összehozta a sors néhány hasonszõrû legénnyel, és a Sobri-banda akcióba lépett. Alvezére egy Milfajt Ferkó nevû, hat osztályt végzett, több nagyúrnál is szolgált inas lett. Sobriék a Bakonyban tevékenykedtek, de portyáik során eljutottak Gyõrig és Zala vármegyébe is, fõként papokat, gazdag juhászokat és kereskedõket fosztogattak. Például 1836-ban a kónyi kasznártól vitték el a gyõri káptalan pénzét. Sobri már ekkor, nagyon is tudatosan elkezdte megalapozni a nagylelkû betyár legendáriumát, ugyanis a rablás után a család számára hét darab ezüst evõeszközt visszaadott. Nem sokkal késõbb a szolgagyõri kastélyában a Sobri-banda kirabolta Hunkár Antal ezredest, amivel országos hírûvé vált: vesztére. Ugyanis a köztiszteletben álló áldozat, akinek a házában szó szerint egy fillért sem hagytak, személyesen tett panaszt a királynál. Sobri fejére hamar kitûztek száz aranynyi vérdíjat, és összesen kilenc vármegye indított ellene hajtóvadászatot, amelybe a pandúrok mellett a katonaságot is bevonták. Az üldözött betyár csapatának egy része Milfajt vezetésével a Vértes irányába menekült, de ott elrejtõzni már nem tudott: egy elfajult mulatozás során véletlenül önmagát lõtte meg, és a sebesült, menekülni immár nem képes haramiát elfogták. Statáriális bíróság elé került, amely 1836 karácsonyán felakasztatta az akkor 43 éves betyárt.

Sobri ideje is lejárni látszott: öt társával együtt 1837. február 17-én kerítették be Somogy és Tolna megye határán. Lápafõnél szabályszerû ütközet alakult ki, a sarokba szorított betyárok még sebesülten sem adták meg magukat. Sobri folyamatosan tüzelt a katonákra, akik lassan a közelébe férkõztek, majd egy tiszt lándzsával rontott rá. A betyár célba vette, de amikor rádöbbent reménytelen helyzetére, inkább magát lõtte szíven.Gyilkosság nem fûzõdött a nevéhez, külseje „elõnyös” volt: a körözõlevél egy sudár termetû, fehér bõrû, csinos arcú legénynek írta le. Ezért halálába az egyszerû pórnép nem akart beletörõdni, és még évtizedekkel késõbb is azt beszélték, hogy bizony Sobri Jóska, a híres bakonyi betyár Szlavóniában bujdosik és kanászkodásból él, de volt olyan is, aki tudni vélte, hogy az Alföldön lett gazdag számadó, aki késõbb kivándorolt Amerikába. Valószínûleg ennek a ki nem húnyó emlékezetnek köszönhetõ, hogy halála után két évszázaddal filmek, színdarabok, mesék és balladák, sõt, még a Bakonyi Kalandpark is az õ nevét viseli.

„Utódjáról”, a 19. század második felében „tevékenykedõ” bakonyi betyárról, Savanyó Jóskáról ide kattintva olvashat.

Dr. Papp Attila