Horthy Miklós kormányzó hetvenkilenc esztendõvel ezelõtt, 1938. június 25. napján nyitotta meg hivatalosan is államalapító nagy királyunk, Szent István emlékévét.Ebben az idõszakban a Bethlen István vezette konzervatív-liberális, az ország függetlenségét ekkor már elsõsorban Németországtól féltõ erõk jelszava az alkotmány és a magyar szuverenitás védelme volt. Ezt a Szent István-tradícióval kívánták megszilárdítani, amelyben a katolikus egyház, de szintúgy a kormányzó és köre teljes támogatását élvezték. Ennek keretén belül került sor erre a nyitóünnepségre, ahol felvonult az egész, úgymond„hivatalos” Magyarország. Ekkor iktatták törvénybe Szent István király érdemét, illetve azt, hogy augusztus 20. napja piros betûs ünnep legyen.

1938-ban Szent István király halálának 900. évfordulóját egész Magyarország nagy pompával ünnepelte. A fõváros mellett fõszerepet kapott Székesfehérvár is. A megyeszékhelyet erre az évre tudatosan elõkészített program keretében, modern nagyvárossá fejlesztették, belvárosának mai képe jórészt ekkor alakult ki.Horthy kormányzó még 1936-ban rendelkezett arról, hogy a Szent István év központi ünnepségeit Esztergomban, Budapesten és Székesfehérváron rendezzék. Hosszas törvényhozási elõkészítés után sikerült elérni, hogy az országgyûlés két háza együttes kihelyezett ülést tartson Székesfehérváron, illetve azt, hogy a város az országos program egyik színhelye legyen. Horthy kormányzó, és az állami, egyházi és katonai vezetõk 1938-ban három nagy országos jelentõségû eseményen is jártak Fehérváron: a vitéz avatás 1938. május 22-én volt, a Szent Jobb „látogatása” és Prohászka püspök újratemetése 1938. június 1. napján, majd az országgyûlés pedig1938. augusztus 18-án, államalapító királyunk halálának kilencszázadik évfordulója alkalmából.

1938. június 1-jén, szerdán érkezett a Szent Jobb az „Aranyvonaton” – országjáró útja során második állomására – Székesfehérvárra. Az Aranyvonatot mindössze négy hónap alatt építették meg. Öt kocsiból és egy mozdonyból állt. Az egyházi és világi méltóságokat szállító két-két luxuskocsi fogta közre az ereklyét szállító, bizánci stílusban díszített „aranykocsit”, amit a MÁV egyik szalonkocsijából alakítottak ki. Tetejére a Szent Korona hatalmas makettjét szerelték. Az „aranykocsit” különleges külsõ és belsõ díszítése mellett, az alakja is megkülönböztette a többi vasúti kocsitól. Oldalfala a megszokottnál mélyebbre nyúlt le, ezzel takarva el a szerkezeti részeket. Oldalaira hatalmas nyílásokat vágtak, hogy mindenki számára jól láthatóvá váljon a Szent Jobb.Az ereklyét a fehérvári pályaudvarról a városközpontba való bevonulási útvonalon közel 20 ezer, a Boldogasszony téren pedig körülbelül 40 ezer ember várta. Az egykorú leírások külön is kiemelték a vidékenként más-más népviseletbe öltözött falusiak nagy számát, hiszen nyári „dologidõ” volt és a naptár szerint hétköznap.

Szent István emlékét több törvénycikkben is megörökítették. Az 1938. évi IX. törvénycikk Szent István király emlékére hatszázezer darab ötpengõs ezüstérme verésérõl rendelkezett.

Az 1938. évi XXIV. törvénycikk szólt az országgyûlésnek Szent István király emlékére Székesfehérvárott tartandó ülésérõl: „Az országgyûlés két Háza Szent István király emlékére, halálának kilencszázadik évfordulója alkalmából az 1938. év augusztus hava 18. napján Székesfehérvárott tart ünnepélyes együttes ülést, ahol Szent István a királyi törvénynapokat tartotta s amely város a királyi törvénynapokból kifejlõdött Árpád-kori országgyûlések székhelye volt. A székesfehérvári ünnepélyes együttes ülés egyetlen tárgya ama törvény megalkotása, amelyben a nemzet a keresztény magyar államot megalapító Szent István király emlékét megörökíti.”

Az 1938. évi XXXIII. törvénycikk rendelkezett Szent István király dicsõ emlékének megörökítésérõl:„Kilencszáz esztendeje, hogy az Úr magához szólította Magyarország elsõ királyát, Szent Istvánt. A magyar nemzet az elmúlt évszázadok alatt - a viszontagságok és a megpróbáltatások legsúlyosabb idejében is - változatlan, hálás kegyelettel õrizte meg a dicsõ uralkodó el nem múló emlékezetét. Halálának kilencszázadik évfordulóján a magyar törvényhozás az isteni Gondviselés iránt érzett bensõséges hálával kíván hódolni a magyar királyságot megalapozó s a magyarságot az európai küldetés útjára elvezetõ nagy magyar fejedelem és apostol halhatatlan szellemének.

Mélységes tisztelettel emlékezik meg a nemzet elsõ királyunknak, a szentnek, az államalkotónak, az uralkodónak és a hadvezérnek máig ható, dicsõséges tetteirõl és maradandó történelmi alkotásairól. Ezek a tettek és ezek az alkotások örök idõkre hirdetik az õ csodálatos emberi nagyságát, kimagasló uralkodói erényeit és mélységes államférfiúi bölcsességét. Új szellemi és társadalmi formát adott a magyarság életének, de ugyanakkor tisztelte és óvta az õsi értékeket. A krisztusi hit elterjesztésével, a keresztény erkölcsök meghonosításával megnyitotta a keletrõl jött magyarság elõtt a nyugati mûvelõdés kapuit s államépítõ munkájával megvetette a magyar nemzet életének és fejlõdésének szilárd alapjait. Azzal, hogy az egyházat hazánkban más államok egyházfõitõl függetlenül szervezte meg, biztosította az ország sajátos szellemi és erkölcsi fejlõdését, míg azzal, hogy a magyarság belsõ erõit céltudatosan összefogta, megteremtette a nemzeti függetlenség hatalmi és erkölcsi elõfeltételeit. A királyi tanács, a királyi vármegye, a királyi törvénynapok, a királyi udvar felállításával megalkotta a nemzet mai alkotmányos törvényhozási, kormányzati, bírói és közigazgatási berendezkedésének elsõ kereteit s a nemzet gondolatának kifejlesztésével a magyarság egymást követõ nemzedékeinek lelkébe mélyen belevéste a magyar állam szuverenitásának, a magyar nemzet szabadságának s a magyarság magasabb európai küldetésének tudatát és akaratát.

E nagyszabású uralkodói, államférfiúi, hadvezéri, nemzetépítõ, társadalomszervezõ és apostoli tevékenység olyan örök érvényû és örök értékû történelmi teljesítmény, amely a hódoló és emlékezõ mai és jövõ nemzedék felé egy ezredév távlatából is magasztos fénnyel sugárzik. Az országgyûlés, hogy a nemzet hálájának és hódolatának ünnepélyes kifejezést adjon, két házát külön törvényrendelkezéssel Székesfehérvár szabad királyi városba a mai napra összehívta és ott, a nagy király alkotásait továbbépítõ dicsõséges Árpád-ház királyi törvénynapjainak és országgyûléseinek történelmi színhelyén az ország Kormányzójának személyes jelenlétében megtartott ünnepi együttes ülésén a következõképpen rendelkezett: Az országgyûlés Szent István király dicsõ emlékét a magyar nemzet örök hálájának és mélységes hódolatának bizonyságául törvénybe iktatja. Az országgyûlés augusztus hó 20. napját Szent István király emlékezetére nemzeti ünnepnek nyilvánítja.”

Dr. Papp Attila