Ötszázharmincöt éve született Fráter (Utješenoviæ Martinuzzi) György, aki a mohácsi veszedelem után azon fáradozott, hogy a Habsburgok és a török között egyensúlyozva, Erdélyt külön állammá szervezze, és megõrizze magyarnak, miközben a Magyar Királyság nagy része veszni látszott. Az utolsó magyar származású uralkodónk, I. (Szapolyai) János szolgálatában állt, és végül erõszakos halált kellett halnia: a Habsburgok ölették meg…

Utješenoviæ Martinuzzi György, ismertebb nevén Fráter György horvát kisnemesi szülõk gyermekeként látta meg a napvilágot Kamièakban, 1482. június 18-án. A fiatal fiút 1492-ben Corvin János szolgálatába adták, majd több, mint egy évtizedet töltött a herceg udvarában. Corvin 1504-ben bekövetkezett halála után Szapolyai István nádor özvegyéhez, aztán az ifjú Szapolyai János vajdához került. Fráter György elõbb katonáskodni kezdett, majd otthagyta Erdélyt, és a sajóládi pálos rendházba vonult be, ahol már novíciusként is kitûnt eszével és mûveltségével. Fráter György a mohácsi csata után egy esztendõvel visszatért Szapolyai János (I. János néven uralkodott1526 és 1540 között) szolgálatába, akit Habsburg Ferdinánd ellenében választottak meg Magyarország trónjára. Az utolsó, magyar (és horvát) származású uralkodó a Magyar Királyság területére benyomuló Habsburg zsoldosseregek elõl Lengyelországba menekült, majd Fráter György diplomáciai közvetítésének köszönhetõen megegyezett I. Szulejmánnal, a mohácsi gyõzõvel, és a szultán segítségével 1529-ben visszatért Magyarországra.

György barát hamarosan a magyar uralkodó legfõbb tanácsadója lett, aki kincstartói, fõkancellári, majd 1534-ben váradi püspöki méltóságba helyezte a szerzetest. Fráter kulcsszerepet játszott Ferdinánd és János király egyezkedései során, így például az 1538-as váradi béke megkötésében is. Fráter György az uralkodó 1540-ben bekövetkezõ halálával a csecsemõ trónörökös, Szapolyai János Zsigmond(II. János néven uralkodott 1540 és 1570között) gyámja és az ország kormányzója lett, majd részt vett a Roggendorf generális által ostromolt Buda sikeres védelmében. 1541-ben I. Szulejmán a ravasz magyar diplomatát is becsapta, mikor csellel elfoglalta Budát, majd pedig évi 10 000 arany adó fejében – János Zsigmond nagykorúságáig – Izabella anyakirálynéra és a püspök gondjaira bízta az ország maradék, keleti felének irányítását. A becsapott Fráter György egyezkedni kezdett a Habsburgokkal, és 1541 decemberében,a gyalui egyezményben jóváhagyta, hogy Ferdinánd szerezze meg János Zsigmond örökségét, ám cserében azt a feltételt szabta, hogy a keresztény uralkodó foglalja vissza Buda várát a töröktõl. 1542 során meg is indult a felszabadító hadjárat, azonban az V. Károly német-római császár (ur. 1519-1556) által is támogatott vállalkozás kudarcot vallott.

Ekkor már világosan látszott, hogy a törököket nem lehet kiûzni egyhamar a Kárpát-medencébõl. Ekkor döntött úgy Fráter György, hogy a maradék, még magyar kézen lévõ területeket, elsõsorban az ország keleti felét, illetve Erdélyt önálló állammá szervezze, amely független mind a Habsburgoktól, mind pedig az Oszmán Birodalomtól. 1549-ben a nyírbátori egyezményben Izabella anyakirályné nevében, de jóváhagyása nélkül egyezett meg a Habsburgokkal a töröktõl el nem foglalt Magyar Királyság és Erdély egyesítésérõl, ami miatt Izabellával való kapcsolata végleg megromlott. Ugyanis az özvegy anyakirálynét nem elégítette ki az Erdély helyett neki felajánlott oppelni és ratibori hercegi birtokok. Ezért György barát 1551-ben Habsburg csapatokat hívott segítségül, hogy Izabellát a Szent Korona átadására és távozásra kényszerítse. Izabella Lengyelországba ment, Fráter György feje felett pedig felhõk kezdtek tornyosulni: betörtek Erdélybe a Habsburgok bevonulása miatt összehangolt támadást indító havasalföldi és moldvai fejedelmek csapatai, akiknek útját kellett állnia, majd Lippa várának visszafoglalására indult a töröktõl.

Ferdinánd, hogy további együttmûködésre késztesse az immár alattvalójaként harcoló Fráter Györgyöt, kinevezte erdélyi vajdának, majd 1551 augusztusában pedig a bíborosi kalapot is kijárta számára III. Gyula pápánál. György barát ekkor hatalmas hibát vétett: baráti gesztusokat tett a török felé. Megküldte a Portának az évi adót, Lippa ostrománál pedig szabad elvonulást biztosított, és ajándékokat adott a várõrségnek. Ezért az ostromló, 9000 fõnyi Habsburg zsoldossereg vezetõje, Castaldo tábornok – és az õ jelentései nyomán Ferdinánd is – meg volt gyõzõdve arról, hogy Fráter György kettõs játékot játszik, és arra törekszik, hogy függetlenítse az általa kormányzott erdélyi térséget. Õsz végére Ferdinánd döntött: jóváhagyta György barát meggyilkolását, akivel a tábornok megbízásából 1551. december 17-én, 466 évvel ezelõtt, Marco Aurelio Ferrari nevû titkára végzett az alvinci kastélyban. A késõbbi beszámolók szerint György barát halálát lövések és tõrdöfések okozták, gyilkosa pedig egyik fülét is levágta, hogy ezzel bizonyítsa a parancs végrehajtását Ferdinándnak. Fráter György eztán 70 napig feküdt temetetlenül, testét csak 1552 februárjában helyezték végsõ nyugalomra.A magas rangú fõpap meggyilkolása súlyos politikai következményekkel járt: megfelelõ diplomata híján Ferdinánd képtelen volt megakadályozni I. Szulejmán 1552. évi bosszúhadjáratát, a helyi viszonyokat ismerõ, alkalmas vezetõ nélkül pedig Erdélyt sem bírta sokáig kézben tartani. A három részre szakadt Magyar Királyság tekintélyes részét 150 éven át uralta eztán a török.

„Azután levágták a kardinálnak azt a fülét, melyrõl híres volt, hogy születése óta szõrös, s hõstettük tanújeléül elküldték Ferdinándnak. Azzal otthagyták a halottat. A kincsein megosztoztak. Az alvinci várkastélyból mindenki elfutott. A sebeibõl felocsúdó apród a gyilkosok eltávozta után felvánszorgott, s a faluba menekült: ott ápolták a jobbágyok rejtegetve, míg magához tért. A nagy ember pedig ott feküdt a tornác márványán hetven napig temetetlen. Senki sem kérdezõsködött utána. Csak amidõn a felépült apródja hírt vitt a gyulafehérvári barátoknak ura haláláról, azok mentek érte, s eltemették a kolostorukban.” (Jókai Mór: Fráter György)

Dr. Papp Attila