Ötszáznyolcvan évvel ezelõtt,1437. december 18-án választották meg Magyarország királyának V. Albert osztrák fõherceget, Luxemburgi Zsigmond királyunk vejét, az elsõ Habsburgot, aki fejére tehette a Szent Koronát. Albert nem egészen két esztendõn át uralkodott, de ideje java részét hatalma stabilizálásával töltötte: „Oly szerencsés volt, hogy egy esztendõben három koronát nyert: a magyart, római császárit és a cseh koronát.” – írja róla a krónikás. A husziták és lengyelek ellen sikerrel harcolt, azonban egyáltalán nem figyelt fel a törökre, akik uralkodása idején már a Balkán java részét elfoglalták, és portyacsapataik már a déli végeinket veszélyeztették. A krónikás szerint a mértéktelen görögdinnye evéstõl esett vérhasba a Duna partján, Esztergomtól nem messzire esõ Neszmély faluban: itt is halt meg az elsõ Habsburg, aki magyar király (is) volt.

Albert 1397-ben, IV. Albert osztrák fõherceg gyermekeként látta meg a napvilágot, és már hét esztendõs korában trónra lépett, ugyanis az osztrák fõherceg hirtelen elhalálozott. Igen kegyetlenül bánt az ausztriai zsidókkal, akiket 1420 és a rákövetkezõ év során erõszakkal igyekezett keresztény hitre téríteni, majd számos városból kiûzette õket, illetve napirenden voltak a kínzások és megégetések is.A fiatal, új Habsburg fõherceg 1422-ben vette feleségül Luxemburgi Zsigmond magyar, német és cseh király lányát, Erzsébetet, majd apósa oldalán bekapcsolódott a huszita háborúkba, de hadakozott a török ellen is.Miután Zsigmond 1437. december 9-én, Znajmban elhunyt, a magyar fõurak Pozsonyban magyar királlyá választották Albertet: az új uralkodót 1438. január 1-jén koronázták meg.

Kemény feltételeket szabtak neki, amelyeket kénytelen-kelletlen elfogadott. Csak a magyar rendek beleegyezésével fogadhatta el a német-római koronát, és halála esetén fiúgyermeke, ha ilyen nem születne, akkor pedig Erzsébet örökli a magyar koronát: ezt kötötték ki a magyar fõurak. 1438. május 6-án a cseh katolikus rendek is kikiáltották királlyá, de a huszita nemesség Podjebrád György vezetésével Kázmér lengyel herceget választotta meg. Június 29-én mégis cseh királlyá koronázták, de a cseh husziták hívására Kázmér herceg bátyja, III. Ulászló lengyel király betört Csehországba, és Albert csak a magyar és a német birodalmi seregek támogatásával tudta megtartani a cseh trónt.1438 során az uralkodó háborúra kényszerült Sziléziáért, miután apósa – Luxemburgi Zsigmond – özvegye, Cillei Borbála – egy új házasság reményében – a lengyel királynak kínálta fel a tartományt.

Aachenben 1438. május 31. napján német-római császárrá koronázták, V. Albert néven. Albert az 1438-as esztendõt jórészt Csehországban töltötte, amikor pedig 1439 elején visszatért Magyarországra, balesetet szenvedett: lábát törte. Miközben a magyar nemesek igyekeztek elõjogaikat megvédeni és érvényre juttatni Alberttel szemben– a király kénytelen volt megerõsíteni a rendek kiváltságait, valamint meg kellett tiltania a külföldiek hivatalszerzését és a birtokadományokban részesítését is –, addig egyre csak késett a török elleni hadjárat. Az oszmánok megállíthatatlannak tûntek: mire a magyar király 1439 tavaszán végre megindult a déli határaink irányába, addigra II. Murad szultán elfoglalta Szerbiát, és lerohanta a Duna partján álló magyar erõsséget, Szendrõ várát is.A török azonban nem merészkedett tovább, a magyar hadak között pedig vérhas-járvány tört ki, így Albert csata és harc nélkül, 1439 szeptemberében feloszlatta a sereget, és Bécs felé indult. De a várost már nem érhette el, ugyanis az Esztergom utáni Neszmélyen, 1439 októberében, nem sokkal azután, hogy dinnyét evett, és ivott az ottani Király-kút vizébõl, meghalt. A bécsi Szent István-templomban akart temetkezni, de mégis Székesfehérvárott temették el a magyar fõurak.Halála idõpontjában Albertnek két leánygyermeke volt, azonban felesége, Erzsébet már várandós volt a késõbbi V. László királlyal, aki 1444 és 1457 között bírta a magyar koronát.Albert volt az elsõ Habsburg uralkodó, aki uralma alatt egyesítette az osztrák, cseh és magyar területeket.

Így ír róla a magyar krónikás:

„Albert, austriai herczeg, Zsigmond császár és király veje, királlyá választatott 1437-ben, és bírta a koronát 2 esztendeig. Budán lakott.

1. Zsigmond ajánlására, s mivel a nemzet elõtt is kedves volt, a magyarok királynak választák.

2. Mindjárt megkoronáztatása után Budán rémítõ vérengzõ verekedés történt a polgárok között, a bíróválasztás miatt, midõn Eötvös Jánost, gazdag polgárt, a német-jövevények rémítõ kínzások között alattomban meggyilkolták, s holttestét a Dunába vetették.

3. A nádorispán választása az ország rendeire bizattatott.

4. Oly szerencsés volt, hogy egy esztendõben három koronát nyert: a magyart, római császárit és a cseh koronát.

5. A hussitákat és lengyeleket meggyõzte, de a török elfoglalta Serviát.

6. A mértéktelen görög-dinnye evéstõl vérhasba esett, midõn épen Bécsbe akarna utazni, Neszmély faluban a Duna mellett (Komárom vármegyében) meghalálozott, s feleségét, Erzsébetet, teherben hagyta. Jelszava volt: Jó barát, legjobb birtok.”

Dr. Papp Attila