Ma hirdettek ítéletet a Nagykanizsai Járásbíróságon az állatkínzással vádolt murakeresztúri lakos, M. Balázs ügyében. Dr. Hajdu Ildikó büntetõbíró bûnösnek mondta ki a férfit, mert bizonyítottnak látta, hogy a vádlott 2015 nyarán felakasztott egy kutyát a kanizsai vasútállomás közelében. Kegyetlen tettéért 1 év börtönbüntetést kapott, amelynek végrehajtását 2 év próbaidõre felfüggesztette a bíróság. A két éves idõtartam alatt, pártfogó felügyelete mellett, havonta 8 óra társadalmi munkát kell teljesítenie ingyenesen, a szabadidejében a nagykanizsai állatmenhelyen, emellett meg kell fizetnie a 324 ezer 644 forintos bûnügyi költséget is.

A kanizsaujsag.hu már többször is beszámolt a szerencsétlenül járt kiskutya esetérõl. 2015 nyarán egy megkínzott és felakasztott ebet találtak a nagykanizsai vasútállomás melletti szervizúton. A feltételezett elkövetõket hamar elfogták, a rendõrségi procedúra végén azonban csak egyiküket vádolták meg a bûncselekmény elkövetésével. A tárgyalás idén tavasszal kezdõdött, melyet többször is el kellett napolni, ugyanis az egyik tanút nem kis erõfeszítések árán sikerült csak a bíróság elé idézni.

A mai tárgyalási nap az õ kihallgatásával kezdõdött. A tanúként meghallgatott nõ nem emlékezett szinte semmire, így a bíró kérdéseire kellett válaszolnia: azt vallotta, hogy nem tudja, hogy egyébként az unokája, akit végül nem vádoltak meg a bûncselekmény elkövetésével, valamint M. Balázs vádlott hogyan, mi módon vitte el a kutyát annak ligetvárosi otthonából. Mikor dr. Hajdu Ildikó szembesítette a 2015 nyarán tett rendõrségi vallomásával, miszerint éppen õ volt az, aki megengedte nekik, hogy a kutyát elvigyék, érdekes fordulatot vett az ügy, ugyanis a tanú azt állította, hogy az õt kihallgató rendõrök nem az általa elmondottakat foglalták jegyzõkönyvbe. A bírói kérdésre, hogy akkor miért írta alá a jegyzõkönyvet, nem tudott elfogadható magyarázatot adni. Elmondása szerint a kanizsai rendõrök olyanok, mint az újságírók: olyanokat írnak le, amit a megkérdezett nem is mondott. Ekkor a bíróság ismételten figyelmeztette a tanút a hamis vád törvényes következményeire, amit jegyzõkönyvbe is foglaltak, hiszen a tanú állításai megvalósíthatják a hamis vád bûntettét.

A bírónak egyébként nem csak ezen törvényes következményekre kellett figyelmeztetnie a tanút, hanem a tárgyalóterem rendjének megtartására is, hiszen az egyre ingerültebb nõ az eljáró rendõrök sértegetése mellett még a vádlottat is „gyogyósnak” nevezte. Csak akkor hagyott fel ezzel a viselkedésével, mikor dr. Hajdu Ildikó rendbírság kiszabását helyezte kilátásba.

Dr. Polai István Richárd alügyész indítványában kifejtette, hogy a vád bizonyítottnak látja a brutális bûncselekmény elkövetését, amelynek végrehajtása különös szenvedést okozott az állatnak, és az okára mind a mai napig nem tudott magyarázatot adni a vádlott. Ráadásul kétszer akasztották fel a kutyát, ugyanis az elsõ kísérlet nem sikerült: elszakadt a póráz a szerencsétlen eb súlya alatt, mikor a szerviz utat elzáró sorompóra próbálták meg felhúzni. Ezért a vádlott kivette a cipõfûzõjét, és azzal akasztották fel a sorompó mellett lévõ kerítésre. A kutya körülbelül 15 percig szenvedett, mielõtt kimúlt volna, amit a vádlott és társa végignézett. Azonban, tekintettel az enyhítõ körülményekre is, különösen arra, hogy a vádlott enyhe autizmus spektrum zavara miatt enyhe fokban korlátozva volt belátási képességében, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tett indítványt.

A bíróság az ügyészi indítvánnyal egyezõen 1 év, végrehajtásában két évi próbaidõre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte M. Balázs vádlottat, akinek a szabadságvesztés végrehajtása esetén börtönben kell letöltenie büntetését. Elrendelte pártfogó felügyeletét is a felfüggesztett büntetés két éves próbaideje alatt. Ezen túlmenõen M. Balázs köteles a két éves idõtartam alatt havonta 8 óra társadalmi munkát végezni az Élettér Állat- és Természetvédõ Egyesület által üzemeltetett nagykanizsai állatotthonban. A bûnügyi költség megfizetése is õt terheli: 324 ezer 644 forintot kell lerónia az állam javára. A bíróság hangot adott abbéli meggyõzõdésének is, hogy a vádlott a vele lévõ társával együtt hajtotta végre a bûncselekményt, ugyanis a szerencsétlen állat kivégzéséhez két ember kellett: le kellett fogni a menekülni akaró kutyát, ráhurkolni a kötelet, és a földtõl másfél méter magasra kellett felhúzni a fára, ott pedig meg kellett kötni a kötelet. Azonban, vád hiányában a bíróság csak a társtettséget tudta megállapítani, ami egyébként szintén súlyosbító körülmény volt.

Dr. Hajdu Ildikó az ítélethez fûzött indokolásában egyszersmind a társadalmat is figyelmeztette: az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élõlények, akiknek az élete elleni – a tárgyalt esethez hasonló – kegyetlen és durva agresszió az állatkínzás minõsített esetét valósítja meg, amelyet akár három évig terjedõ szabadságvesztéssel is büntethet az eljáró bíróság. Mind az ügyészség, mind pedig M. Balázs 3 – 3 nap gondolkodási idõt tartott fenn, így az ítélet nem jogerõs.

Papp Attila