Az intézmény névadójára, Kodály Zoltánra emlékeztek születésének 127. évfordulója alkalmából a VOKE Kodály Zoltán Mûvelõdési Házban.
A rendezvény háziasszonya Kámánné Szép Terézia igazgatónõ köszöntõ szavaiban kiemelte:
– Büszkék vagyunk arra, hogy Kodály Zoltán még életében 1945-ben hozzájárult, hogy intézményünk felvegye a nevét. Tudjuk, hogy a név viselése a megtiszteltetésen kívül komoly kötelezettségekkel is jár. Remélem, meg tudunk felelni az elvárásoknak. Kodály Zoltán a magyar népzene kiemelkedõ alakja volt. Zenepedagógiai, mûvelõdéstörténeti munkássága felülmúlhatatlan. A magyar zeneszerzésben utánozhatatlant alkotott. Méltán került be a zeneirodalom halhatatlanjai közé. „A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegõ. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.” – vallja Kodály Zoltán.

Cseresnyés Péter alpolgármester beszédében Kodály Zoltán idézeteibõl állította össze megemlékezését:
– „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elõdök kultúrája egykettõre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” „Mélyebb zenei mûveltség mindig csak ott fejlõdött, ahol ének volt az alapja.” „A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” „A zene múlhatatlan része az egész emberi mûveltségnek, így hát magától értetõdõ volt, hogy a zenét be kell kapcsolni az iskolai tárgyak közé.” „A szájhagyomány kultúra ideje lejárt. Zenekultúra ma már írás-olvasás nélkül csakúgy nem lehet, mint irodalmi kultúra.” „…erre az alapra épülhet olyan zenei mûveltség, mely nemzeti, de lelket tár minden nép nagy alkotásainak. Értékmérõt is kap a népdallal, aki e századok csiszolta tökéletességhez méri, amit hall: nem tévesztik meg többé hamis bálványok.” „Mindenkinek hozzáférhetõ a zene megismerésének útja: a zenei írás-olvasás. Ennek birtokában mindenki részese lehet nagy zenei élményeknek.” „Többszólamú éneklés olyanok számára is megnyitja a világirodalom remekeit, akik semmiféle hangszeren nem játszanak. S a mûvek csak akkor tölthetik be létük célját, ha milliók lelkében keltenek visszhangot.” „A zeneképzést tulajdonképpen már az óvodában kell elindítani, hogy a gyermek a zene alapelemeit korán idegezze be, mert a zenei hallásra való nevelés csak ezzel a korán meginduló alapos munkával válhat eredményessé.” „ Az iskolában úgy kell tanítani az éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörûség legyen a tanulónak, s egész életére beleoltsa a nemesebb zene szomját. Sokszor egyetlen élmény egész életére megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége.” „Mechanizáló korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettõl csak az ének szelleme véd meg.” „Zene nélkül nincs teljes ember.” „Minden népnek van egy sereg népdala, amely oktatásra kiváltképpen alkalmas. Mielõtt más népeket akarunk megérteni, magunkat kell megértenünk. Semmi sem alkalmasabb erre, mint a népdal. És az idegen országok népdalainak megismerése a legjobb út az idegen népek megismeréséhez. Mindezen fáradozások végcélja abban áll, hogy a tanulókkal megismertessük és megszerettessük a múlt, a jelen és a jövõ klasszikusait.”
A mûsorban közremûködött Horváth Miklós Kristóf versmondó, a Kodály Zoltán Énekkar és az Aranymetszés Mûvészeti Iskola Népzeneszakos növendékei.
B.E.