Vári Éva a nagykanizsai születésû Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznõ tavasszal jelentette be visszavonulását a színpadtól, a Játékszíntõl pénteken búcsúzott, ahol A hölgy fecseg és nyomoz címû darabban láthatták a nézõk. Távozásával a színház leveszi repertoárjáról a komédiát.

"Vannak olyan helyzetek az életben, amikor végig kell gondolni, hogy hogyan tovább" - fogalmazott Vári Éva az MTI-nek adott interjújában.     

A Pécsen élõ színésznõ, aki Budapesten csak a színházi fellépések miatt bérel lakást, elárulta: rájött, hogy a két lakás fenntartása gyakorlatilag az egész keresetét elviszi. "Végig kellett gondolnom azt a fájdalmas dolgot, hogy mit jelent, ha abbahagyom a hivatásomat. Emellett azt is gondolom, hogy felelõsséggel tartozom a szakmámnak, a közönségnek és magamnak is azzal, hogy milyen mentális állapotban állok ki a színpadra. Amikor azt érzem, hogy többször vagyok fáradt, mint nem, amikor az embernek már olyan félelmei vannak, hogy eszébe jut-e a szöveg, akkor abba kell hagyni" - mondta.     

Vári Éva 1958-ban szerzõdött a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz, majd 1963-tól 1992-ig a pécsi Nemzeti Színház, 1993-tõl a Budapesti Kamaraszínház tagja volt annak 2012-es megszûnéséig. Prózai szerepeiben drámai képességével, a zenés darabokban hangjával ért el sikereket. Kiemelkedõ volt Edith Piaf-alakítása, továbbá Orbánné megformálás a Macskajátékban, Martha szerepe a Nem félünk a farkastól címû darabban, vagy a Rose címû monodrámában.     

1973-tól több játékfilmben is szerepelt, köztük a Sose halunk meg és a Csaó, Bambino címû alkotásban, 2004-tõl 2010-ig állandó szereplõje volt az Életképek címû teleregénynek. Színészi munkásságát 1984-ben Jászai Mari-díjjal, 1995-ben az országos színházi találkozó díjával, 1989-ben érdemes, 2003-ban kiváló mûvész címmel ismerték el, temperamentumos, drámai erõvel megformált alakításaiért, nagy népszerûségnek örvendõ, sokoldalú mûvészi életútjáért 2009-ben Kossuth-díjat kapott.     "Sok mindentõl kell elbúcsúznom Budapesten, sok jó kollégám volt, akikkel szerettem együtt játszani. Szerettem ezt a várost, szerettem itt élni, de szeretem Pécset is, ahol 1963-tól éltem, oda költözöm vissza, mert szeretem a hangulatát, szeretem azt, hogy élhetõ, kultúrváros" - mondta.     

Vári Éva felidézte, hogy 52 évesen szerzõdött Budapestre, ami bár merész húzásnak tûnt, úgy érezte nincs veszíteni valója. "Gondoltam, ha nem lesz siker, legfeljebb hazakullogok. De szerencsém volt a szerepekkel és a kollégákkal is" - emlékezett vissza. Elmesélte, hogy még a Budapesti Kamaraszínházban kezdte el játszani A hölgy fecseg és nyomoz címû darabot, amelyben Alice-t, a vénkisasszonyt, egy jegyzõi iroda régi alkalmazottját alakítja. A nõ egy nap fõnökét hátában késsel, holtan találja az íróasztal mellett. Megérkezik a Gálvölgyi János által megformált, náthás Grandin felügyelõ, akinek betegségén és a nyomozati munka nehézségein felül még az önjelölt nyomozónak álló Alice kisasszonnyal is meg kell küzdenie.     

Elmondta, hogy a Játékszín "külön fejezete az életének". Miután Németh Kristóf és Bank Tamás megvásárolta és magánszínházzá alakította a bezárt Játékszínt, elsõként A hölgy fecseg és nyomoz címû darabot állították színpadra, amelyet pénteken 105. alkalommal játszanak.     

"Azért a szívem szakad meg, hogy itt hagyom azokat a kollégáimat, akikkel nagyon szerettem együtt játszani, Gálvölgyi Jánost, Lévay Viktóriát, Csonka Andrást, Szõlõskei Timeát, Dózsa Zoltánt, Gilicze Mártát, Kocsó Gábort és Szilágyi Tibort, az elõadás rendezõjét. Nélkülük nem lennék olyan a darabban, amilyen lettem" - fogalmazott.     

Pályájára, szerepeire szívesen emlékszik vissza, és nincs megvalósulatlan szerepálma sem. "Ahogy Piaf is mondta, nem bánok semmit sem, ez volt a pályám, és egyébként ha bánnám sem történne semmi. Azon szeretnék gondolkodni, hogy holnap mi lesz, és hogy a mai napot tisztességesen megéljem".     

Úgy vélte, egy színész a szerepei által válik azzá aki, azon keresztül, hogy miket játszik, nagyon sok minden leleplezõdik róla. Piaf megformálásának például nagy lelki teherrel kezdett neki, mert úgy érezte, hogy mindenkinek van egy képe róla, hiszen kortárs volt, megkerülhetetlen figura. Nem akarta illusztrálni, vagy úgy énekelni ahogy õ, inkább a lényegét szerette volna megfogni, megmutatni, hogy ki is maga Piaf.     

"Nekem a sanzonjain keresztül sikerült. Sokáig a próbákon nem mertem énekelni, de emlékszem arra a napra, amikor a Nem bánok semmit sem címû dalát elõször énekeltem el. Emlékszem, milyen csend volt, a kollégáim is csak álltak, nem szólaltak meg. Akkor sikerült megéreznem a 'Kis Veréb' lényegét, az egész életen át tartó vágyát arra, hogy elfogadják, hogy szeressék, és talán sikerült megmutatnom azt is, hogy mennyi fájdalmon ment keresztül ahhoz, hogy a világ egyik legismertebb énekese legyen."     

A színésznõ elmondta, hogy az elkövetkezõ idõben elsõsorban a pihenésre fog koncentrálni, de nem zárkózik el egy-egy alkalmi felkéréstõl sem.    

 "Úgy elment mellettem az élet, hogy igaziból mélységében dolgokat nem éltem meg. Most megérett bennem az az igény, hogy magamra figyeljek" - hangsúlyozta Vári Éva. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

MTI - Kanizsa