Húsz éve kezdõdött a varázslat. 1997. június 26-án jelent meg elõször az angliai könyvesboltok polcain a Harry Potter és a bölcsek köve, mindössze 500 példányban. Az írónõ, J. K. Rowling számára már ez is nagy siker volt a számtalan visszautasítás után. A kudarc éveit végül pozitív fordulat követte, s ma már talán az is tudja, kicsoda a villámsebhelyes fiú, aki nem is olvasta, látta a további köteteket és a belõlük készült filmeket.

A Batthyány Lajos Gimnázium iskolai könyvtárában mind a hét Harry Potter-kötet megtalálható. A kölcsönzések alapján ma is leköti a gyerekeket a boszorkány- és varázslóképzõ szakiskolában játszódó történet. Tislérné Tóth Zsuzsanna annak idején fiával együtt, egészen pontosan egymás kezébõl kikapva olvasták a könyveket.

– J. K. Rowling története azonnal megragadja a gyerekek fantáziáját, és igazából csak ez számít – véli a BLG igazgatóhelyettese. – Régen sokat vitáztak a sorozatról: hol vallási, hol irodalmi szempontból támadták, de igazából felesleges többet belelátni, mint ami, azaz egy jól megírt, kortárs fantasy, ami egyben egy fejlõdésregény is. Nem feltétlenül kell, hogy a kötelezõ olvasmányok között szerepeljen, például Jókai helyett semmiképp. De miért ne lehetne – a megfelelõ korban – mondjuk A bölcsek kövével kezdeni az olvasóvá nevelést?

Kalocsai Adrienn – pedagógusként – szintén a megfelelõ idõzítést hangsúlyozza, ugyanis a Rowling által leírt pszichológiai folyamatokat és jellemábrázolásokat sok esetben még a felnõttek is nehezen fejtik meg, nemhogy egy alsó tagozatos kisgyerek.

– Az írónõ nagyon ügyesen, közhelyektõl és sallangtól mentesen mutatja be, hogy hét év alatt mennyi kihívással kell szembenéznie egy barátságnak, mi játszódik le az emberben a szerettei elvesztésekor, vagy hogyan mûködik – még a varázslóknál is – a konformitás elve. Többek közt ezek miatt is jó, ha a gyerekkorú olvasók mellett ott van a szülõ vagy egy felnõtt, akivel meg lehet beszélni a leírtakat. Adrienn egyébként, ha csak teheti, igyekszik valamilyen módon odacsempészni az órai feladatok közé egyik kedvenc könyvsorozatát, hiszen eredeti nyelven olvasva kiválóan alkalmas az angol gyakorlására – bár hozzáteszi: neki azért mégis a magyar fordítás a szíve csücske, amit szinte már kívülrõl ismer.

– Azt szoktam magamról mondani, Wass Albert- és Jókai-rajongó vagyok, amúgy pedig Harry Potter-függõ – szögezi le. – Még egyetemista koromban hallottam róla a pszichológia tanárom és az amúgy kizárólag szépirodalmat olvasó szobatársam jóvoltából. Eleinte vonakodtam belekezdeni, ehhez képest tavaly már jubiláltam: tizedszer olvastam el a teljes sorozatot, s azóta letudtam az idei penzumot is…

A Harry Potter-univerzum briliánsan felépített, komplex világa Balogh Évát is elvarázsolta. A fiatal lány ahhoz a generációhoz tartozik, amelyik szó szerint együtt nõtt fel a fõszereplõkkel.

– 13 éves lehettem, amikor az elsõ Harry Potter könyvet a kezembe vettem. Utána talán két évente jelentek meg az újabb részek, amiket mindenki nagyon várt, de nemcsak a középiskolában, hanem jó pár évvel késõbb az egyetemen is. Felnõttként olvasva az elsõ két könyv még mesésebb, de aztán Az Azkabani fogolytól kezdve, ami a mai napig a kedvencem, egyre komolyabbá válik a történet. A vicces diákcsínyektõl egyszer csak eljutunk a faji diszkrimináción át a koncepciós perekig, és sok más olyan jelenségig, amelyek nem is állnak olyan távol a mi, valós világunktól sem.

A regénysorozat milliókat ragadott magával. A könyveket 67 nyelvre fordították le, és több mint 450 millió példányt adtak el belõlük. A franchise népszerûsége láttán törvényszerû volt, hogy a Roxfortbeli kalandok a mozivásznon is megelevenednek: a mostani iskolások többsége ma már elsõként a filmekkel találkozik, és csak azok után szerez tudomást a könyvekrõl. Így volt ezzel Kálovics Emma is. A 17 éves lánynak pár hónappal ezelõtt, egy angliai út során alkalma nyílt ellátogatni a Harry Potter Stúdióba, ahol jó pár kulisszatitkot megtudhatott.

– Érdekes volt látni, milyen trükköket, kellékeket használtak a filmekben, és hogyan oldották meg, hogy például a Hagridot játszó színészbõl óriás legyen – meséli Emma.

– De hatalmas élmény volt végigsétálni a könyv és a film helyszínein is. Az Abszol úton a legapróbb részletekig kidolgozott kirakatok és különleges feliratok fogadtak bennünket. Láttuk a Kóbor Grimbuszt, igaz, az utastérbe nem mehettünk be – viszont ültünk a Roxfort Expressz fülkéiben. Az egész olyan érzés volt, mintha egy álom vált volna valóra.

Nemes Dóra