„17 éves volt, én 15, a húgom pedig 8 éves volt.” Varga Árpádnét annak idején édesapjával és testvéreivel együtt hurcolták el. Egyhetes vonatút után érkeztek meg Szásztelekre, ahol 40 hónapig dolgoztatták õket embertelen körülmények között. Mint mondja, a történtek feldolgozásához nagy lelki erõre volt szüksége. „Nagyon sokan voltak, akik teljesen összeomlottak, tizenhárman a debreceni kórházban ideg-összeroppanásban haltak meg, de volt olyan nyolcvanéves néni, aki a latrinába fulladt bele. Nagyon nehéz, és én sem szeretem a sebeket tépegetni” - mondta el Varga Árpádné.

Az érdeklõdõk egy véletlenül megtalált, korabeli levélkötegbe is beleolvashattak, amelybõl egy szintén elhurcolt család története tárul fel.

A múltat nem lehet és nem is szabad elfelejteni – ennek szellemében rendezi meg hónapról hónapra a Népi visszaemlékezést a Thúry Vitézlõ Oskola.

A közösség nemrég új helyre költözött. „Kiköltöztünk a barlangból – mondhatnám, hogy kettesével szedjük a lépcsõfokokat, mert a barlangból, ami pincehelyiség volt, elsõ emeletre költöztünk. Remélem, hogy így mindenféle értelemben szintet léptünk. Most az Ady utca 1.-ben van a vitézlõ oskola, köszönet az önkormányzatnak a támogatásért és a hely biztosításáért. Remélem, hogy itt egy szép, kulturált helyet tudunk biztosítani ennek a közösségi létnek” - fogalmazott Vörös András a Thúry Vitézlõ Oskola vezetõje.

Kanizsa TV - Kanizsa