Az életnek csak úgy van értelme, ha az emberi életnek van egy másik világa. Aki az örökkévalóságban hisz, az azt hiszi, hogy az emberi élet olyan valami, mint a vetés, mint a mag, amelyre van itt a földön az érlelõdésnek szaka és ideje, tavasza és nyara. És azután van egy másik valami, egy másik regiszter.
Nagy a mulandóság. Ne féljenek a mulandóságtól. Az ember ne legyen melankólikus. Az én érlelõdésem, ha én érettebb leszek, ha én öreg vagyok, az nem melankólia, az nagy kegyelem. Az egész emberi élet errefelé hajt minket, hogy érettek legyünk.
Mindenki magamagánál nagyobb. Minden ember hord magában egy világot, mely nagyobb, mint ez az észleleti, tapasztalati, reális környezõ világ. Hiszek a hit nagy világában, egy másik világban. A másik világ annak, ami bennem kezdet, érlelõdése, folytatása és kifejlõdése és érvényesülése. Hiszek, hiszek! Ez az én kultúrámnak és minden kultúrának izzó, napos mennyországa.

* **

Melyik a legboldogabb napja az életnek? A jó halál. ,,Dicsérni fogják az örök kapukban az ô cselekedetei.’’ A legnagyobb ékesszólás a cselekedet. A legnagyobb, a legbiztosabb, a legigazibb ítélet az Isten ítélete az ember felett. Az örökkévalóság kapuiban a silentium a legnagyobb udvari nyelv. Liturgikus nyelv. Ne beszéljen más. A mi cselekedeteink.
Ha tagadtok poklot, mennyországot, nem bízom életetekben. Krisztus mondta, hogy ez van. Én Krisztus embere vagyok. Az én váltóállítóm az Úr Jézus. Õ mondta, hogy az én utam, az én igazságom, az én életem. Az az igazság, ha az ember a maga gondolatait az Úr gondolatain méri.
A jó élet legjobban elintéz a halálra és az örökkévalóságra.
Szeretném, ha ily boldog napom volna, Krisztus, szeretném, ha ilyen dicsõítõ himnusszal vonulhatnék Eléd!

Prohászka Ottokár