A harckocsik július 6-án reggel zárták le a fõvárosba vezetõ utakat, s pozíciót foglaltak a csendõrök elhelyezési körleteinél is. A németek tétlenek maradtak nagy meglepetésükben. Koszorús ezredes felszólította Baky és Endre államtitkárokat, hogy vezényeljék állomáshelyeikre a csendõröket, akik július 8-án délig el is hagyták Budapestet. Az esztergomi páncélosok július 9-én gördültek ki a fõvárosból, a vonatszerelvények pedig nem indultak Auschwitzba.

Tom Lantos demokrata képviselõ, aki zsidó emberként maga is a Koszorús-akció következtében kerülte el a legrosszabbat, így beszélt az amerikai kongresszusban 1994-ben, a magyarországi holokauszt ötvenedik évfordulóján: „Koszorús ezredes páratlan tette az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erõvel akadályozta meg a zsidók elhurcolását. Ennek a rendkívüli bátor erõfeszítésnek eredményeként – amire egy különlegesen ingatag helyzetben került sor, nagy kockázat vállalása mellett – Budapestnek a nácik által történõ késõbbi átvételét három és fél hónappal késleltették. Ez a rés több ezer zsidónak tette lehetõvé, hogy Budapesten biztonságot találjon és így megmenekültek a biztos kivégzés elõl. Lehetõvé tette a híres Raoul Wallenbergnek – aki 1944. július 9-én érkezett Budapestre –, hogy sikeres és hatékony mentõ küldetését teljesítse.”

Sinkovics Ferenc teljes cikke a Magyar Hírlap internetes oldalán olvasható el.

A Koszorús ezredesrõl készült dokumentumfilm elsõ része: http://www.mediaklikk.hu/video/a-becsulet-utjan-1-resz-2/ Vasárnap esténként folytatódik a Duna World csatornán.