Kilencven évvel ezelõtt, 1927. június 27-én ismertette Nagykanizsa város 1925-26. évi városrendezési tervét Budapesten, Warga László. A híres tervezõ e szavakkal kezdte ismertetõjét: Nagykanizsa város különleges fekvése, fekvésbeli viszonyából eredõ történelmi szerepének megfelelõ kialakulása a városrendezést is egészen különleges feladat elé állítja. Nagykanizsa településszerkezetének és városképének akkori változásairól Kunics Zsuzsát, a Thúry György Múzeum munkatársát kérdeztük.

A történész elöljáróban megjegyezte: Kanizsa vezetõsége következetes városfejlesztési politikát folytatott abban a korszakban is. Már az I. világháború alatt egy „pontos, részletes városfejlesztési program” kidolgozását tartották sokan a legsürgetõbb feladatnak. A lakások számának szaporítását szorgalmazták, s az építésükhöz szükséges feltételek megteremtését, új utcák nyitását, mint például a Királyi Pál utca kiépítését az Arany János utcáig, a vízvezeték és csatornázás végleges rendezését, útburkolást, középítkezéseket, de elsõsorban egységes és céltudatos fejlesztési irányt – hangsúlyozta a szakember.

– Ennek szellemében bízták meg 1924 nyarán az ország e téren legismertebb szaktekintélyét, a városépítés nemzetközileg elismert magyar úttörõjét, Warga László budapesti mûszaki tanácsost Nagykanizsa városrendezési tervének elkészítésével. Warga Budapest városrendezési szakértõje volt, több magyar vidéki város, így Miskolc, Székesfehérvár, Szombathely, Eger, Kassa, Brassó szabályozására kiírt városrendezési pályázaton nyert 1. díjat, de készített terveket Antwerpen, Belgrád, Canberra, Birmingham számára is. Komolyan mérlegelte a „közúti villamos vasúti forgalom” megoldásának lehetõségeit, feltüntetve a térképen a kiépíthetõ vasúti hálózatot is.

Az 1920-30-as években a Katonaréten történt új utcák nyitásáról, lakóház-építkezésekrõl Kunics Zsuzsa többek között kiemelte: a város idõközben számos telket, ingatlant vásárolt meg fejlesztési célból. Sikerült az uradalomtól megszereznie a kórház bõvítéséhez szükséges telket, majd az utcanyitásokhoz szükséges területeket is. 1922 és 1934 között összesen 227 házhelyet osztottak ki anélkül, hogy a város területe nõtt volna. Nagykanizsán 1922-ben, az elsõ ütemben 64 házhelyet, míg a második ütemben 113 házhelyet alakítottak ki a Kossuth tértõl keletre fekvõ területen, az úgynevezett Katonaréten, amelyet a korábbi években „kis gyakorlótérként” használt a katonaság.

Az igénylõk közül elsõként Schlégel József ácsmester kért engedélyt családi háza felépítésére a Mária utcában. Az új utcákat a kórház volt fõorvosának emlékére Szekeres József utcának, s a telkek egykori tulajdonosai, a Batthyány-Strattmann család tiszteletére László herceg utcának és Mária utcának (László herceg feleségérõl, Coreth Máriáról) nevezték el. A Tavasz utcából nyíló kis háromszög alakú tér, mivel a városrendezési tervben templom céljára jelölték ki, a Kápolna tér (ma Táncsics Mihály tér) elnevezést kapta, s a szétágazó két utca a Sánci és az Õrház nevet.

A teljesség igénye nélkül, a tervben szerepelt új marhavásártér, gyártelep, ipari vasúthálózat, „Kanizsavári pályaudvar”, népliget, játszóterek, pihenõpark, „mulató és kioszk épület”, több sportpálya, a Principális csatorna mentén pedig egy nagy strandfürdõ, a város szélét szegélyezõ nagykörút, új református és katolikus templom, nagyobb szabású kórházak, új köztemetõ, az Erzsébet téren összekapcsolódó villamoshálózat és krematórium.

A városfejlesztés alapjául szolgáló tervet azonban nem fogadták teljes egyetértéssel a városlakók, „nagyszabású, értékes”, de a korát 30 évvel megelõzõ tervnek tartották, amely „túlhaladja Nagykanizsa szükségleteit és fejlõdési kilátásait”, egy 200-250 ezer fõs várost tételez fel. Dr. Villányi Henrik képviselõ, a Felsõkereskedelmi Iskola igazgatója szerint „jelenlegi helyzetünkben valóságos kerékkötõnek bizonyul az építkezésben és éppen ezért a terv a közönségnek ellenszenves”. Dr. Sabján Gyula polgármester is egyetértett azzal, hogy a terv több része, a várost határoló körút, a vasúti alul- és felüljárók „ma utópia, amik még irányadóul sem szerepelhetnek”. A belváros kiépítése, a belterjes városépítés a cél, a rendezési tervet azonban „zsinórmértéknek” tartotta. Évekig elhúzódó vita után a tervet – azzal, a városi tanács által javasolt megszorítással, miszerint a terv csak irányadó, egyes részeinek megvalósításáról a képviselõ-testület esetenként dönt –, végül az 1928. május 10-i rendkívüli közgyûlésen fogadta el nagy szótöbbséggel a képviselõtestület.

Ebben nem is megyeszékhelyt, hanem egy gyönyörû nagyvárost képzelt el Warga László. Nagyon sok jó elemet tartalmaz a terv, de tényleg utópia volt abban a korban, s talán még ma is az lenne sok elképzelése…

Bakonyi Erzsébet

Kunics Zsuzsa az akkori tervrajzzal. Warga László egy gyönyörû nagyvárost képzelt el (Fotó: Bakonyi Erzsébet)