Ötvenhárom évvel ezelõtt, 1964. július 11-én nyilvánította VI. Pál pápa Európa védõszentjévé a nyugati szerzetesség alapítójaként és az európai szellemiség alakítójaként is számon tartott Nursiai Benedeket, a bencés rend alapítóját és regulájának kidolgozóját.

A Rómától nagyjából 100 kilométerre, északkeletre fekvõ Nursiában (Norcia) született, 480 környékén. Egy Európára nézve válságokkal teli korszakban élt, mikor elbukott a Nyugat-Római Birodalom, és a vad keleti, új hazát erõvel foglalni akaró, Ázsiából érkezõ keleti törzsek – mint például a vandálok vagy a gótok –elözönlötték Közép- és Nyugat-Európát. Kezdetben Rómában tanult, de hamar ráunt a világi hiúságokra, és elhagyva a világvárost, egy attól keletre fekvõ, Subiacóhoz közeli barlangba vonult el a világ zaja elõl. Ötven éves lehetett, mikor 530 környékén megalapította saját kolostorát – a bencés szerzetesrend „anyakolostorát” – a dél-itáliai, Monte Cassino hegyén.

Benedek örökké harcolt a Sátánnal, ezért õ lett a tökéletes és legyõzhetetlen szent példája. Szerzetesként élve csodákat tett – gondolatokban olvasott, a jövõbe látott, felismerte a mérgezett ételt, Isten segítségét kérve lett úrrá az idõjáráson, és példát mutatott a rendjének.Új szerzetesrendi szabályzatot alkotott, mely annyira átfogó és meggyõzõ volt, hogy Nagy Szent Gergely pápa (540–604) kötelezõvé tette azt minden kolostorban, majd pedig az egész római egyházban is. Egyik legfontosabb mûve volt a 73 pontból álló szerzetesi Regula.E mûve mind a mai napig sok kolostorban, monostorban szabályozza a szerzetesek mindennapi életét. Szent Benedeka betegek ellátását tekintette a legfontosabb feladatnak, attól függetlenül, hogy a kolostortól segítséget kérõ személy szerzetes volt-e, vagy sem. A Subiacóhoz közeli barlangban eltöltött évek miatt XII. Piusz pápa a barlangkutatók védõszentjévé nyilvánította.Pontos feljegyzés nincs a halálának idõpontjáról, valamikor az 540-es évek közepén halt meg, az általa alapított Monte Cassinoban. Szentté III. Honoriusz pápa avatta, 1220-ban.

Dr. P. A.