Õ már akkor ismert, „amikor én még kis srác voltam.” – indokolta Márfi érsek, miért Gyürki Lászlót, az egykori pákai káplánt hívta szónokul pappászentelése 50. évfordulójára. A körmendi plébániáról nyugalomba vonult gyémántmisés legszebb négy éveként jellemezte pákai szolgálatát. A hozzá tartozó 9 községet földút kötötte össze, nem volt villany, autóbusz, az atya ki is számolta, hetente hány kilométert tett meg gyalog.

„Az ország egyik legkisebb településérõl származom, a fölöttem lévõ osztályt úgy hívták, hogy Bedõk Ilus.” – idézte föl a ’43-ban született Márfi Gyula.

A múlt hónapban tartotta hálaadását, aranymiséjét a veszprémi érsek, akire a nagykanizsaiak a tavalyi migrációs konferencián tartott elõadása miatt jól emlékezhetnek.

„A pákai plébánia egyik kis falujából, Pördeföldérõl mezei úton, egy órai gyaloglás után érkezett a szentmisére a Márfi család: családapa és édesanya két fiúval. Ez a két fiú, Imre és Gyula még minisztrált nekem. A szentmise után a plébánián még vidám, érdekes beszélgetés következett a családdal. Majd indultak haza. Újabb egyórás gyaloglás. Tehát minden szentmise az õ számukra kétórás gyaloglást jelentett.” – emlékezett az aranymise szónoka.

A Kanizsa is tudósított annak idején érsek atya városunkban tartott elõadásáról. „Szeresd a muszlimot, mert keresztény vagy, és õ is ember! De ne bízz meg benne, mert õ nem keresztény, és nem tekint téged embernek!” – mondta akkor.

Emlékezetes, leszögezte: „Nekünk sem kõ van a szívünk helyén. Igaz, az agyunk helyén sem.”

veszpremiersekseg.hu - Kanizsa