A túlerõ felett aratott 1456-os nándorfehérvári diadal - melynek emléknapját július 22-én tartjuk - a hazafiságnak, önfeláldozásnak, emberi helytállásnak, az európaiságnak, európai összefogásnak és a kereszténységnek máig élõ példaképe. Erre a gyõzelemre emlékezik azóta minden keresztény templom déli harangszava. Európa most ismét veszélyben van, ismét meg kell védenünk határainkat, kultúránkat. Most viszont egy más jellegû veszély, nem fegyveres seregek, hanem bevándorlók özöne fenyegeti Európát. A közép-európai országok érzik a veszélyt és egy állásponton vannak Magyarországgal, meg akarják õrizni az európai értékközösséget.

Magyarország mindent megtett és megtesz, hogy az illegális bevándorlókat megállítsa. Brüsszel azonban egy jogszerûtlenül meghozott döntést is megpróbál ránk kényszeríteni, amely szerint kötelezõ lenne befogadni migránsokat, és a magyarok nem mondhatnák meg, kikkel akarnak együtt élni. Meg kell értetni Brüsszellel, hogy nem politizálhat saját polgárai ellen, mert azzal halálra ítéli az egész kontinenst.

Illyés Gyula 1956 nyarán jelentette meg Hunyadi keze címû versét. Kötetben azonban csak a 60-as évek végén adták ki. Melyik sora/sorai szúrták a cenzor szemét? „Mélyre bukott a magyar, de dicsõ ügy bástyafaláról.” Vagy: „Lett csoda. Percnyi csoda! Legalább az!” – 1956 után veszedelmesnek számított. „csodakéz, odafenn, szórd a remény aranyát!” Ítéljék meg Önök.

A befejezõ sornak van egy eredeti (képünk) és egy hatvanas évekbeli változata http://nandorfehervaridiadal.kormany.hu/nandorfehervar-hoseinek-emlekezete-az-irodalomban. Vasy Géza mutatott rá, hogy „Az eredeti verszáró sor az 1848-as szellemet, a nemzeti ellenállás képzetét fejezte ki egy igen érzékletes paradoxonnal.”

Ellentmondásosnak tûnhet Illyés viszonyulása a versben a csodához is. Elõbb elragadtatással szól „a múlasztott napi munkát egyre csodával helyre-ütõ hõsök”-rõl. Majd kimondja: „veszve a nép, aki lustán, mástól – akár a /mennybeli Istentõl várja a ’boldogulást’.” Illyés itt ugyanarra gondol, mint miniszterelnökünk: a lehetetlen a gyengék mentsége a tétlenségre.

A közép-európai összefogás napjainkban is idõszerû üzenete pedig ekként szól: „Pajzsodat öt haza hõse gyanánt hordozta, Szabadság! /Szép leckénk, hogy ezért ötszörösen – magyarabb!”

Fotó: Illyés versének befejezése az Irodalmi Újság 1956. augusztus 11-i számának címlapján

Papp János