Idestova hetvenegy éve lesz annak, hogy a forint lett a hivatalos magyar pénznem. Magyarország fizetõeszköze 1946. augusztus 1. napján váltotta fel az akkor már teljesen elértéktelenedett pengõt. Az ezredfordulóig a fillér kísérte, mint váltópénz, azóta ez már nincs forgalomban, illetve egy évtizeddel ezelõtt szintén eltûntek az egy- és kétforintos érmék is.

A forint már évszázadokkal ezelõtt, a középkori Magyar Királyságban, majd az Osztrák-Magyar Monarchiában is fizetõeszköz volt. A forint elõször aranyérmeként jelent meg a Kárpát-medencében Károly Róbert uralkodása alatt, 1325-ben. Nevét az itáliai Firenze városáról kapta, ahol már a 13. század közepe óta vertek aranypénzeket. A firenzei aranyérméknek latin neve a „florentinus” (fiorino d’oro)volt, innen származik a forint elnevezése is. A Károly Róbert által a Magyar Királyságba hívott firenzei pénzverõ mesterek Körmöcbányán kezdték meg a magyar aranyforint verését. A Károly Róbert-féle aranyokra Keresztelõ Szent János képét vésték, a „Karolus rex” körirattal. A firenzei mintájú aranyforintokat a magyar király példáját követve Európa más uralkodói is bevezették. Károly Róbert fia, Nagy Lajos 1358-ban Szent László királyunk képére cseréltette Szent János portréját, mert egyre több aranyforint-hamisítvány tûnt fel a kereskedelmi forgalomban.

A gazdag és erõs Magyar Királyság aranyforintja ezekben az évtizedekben, évszázadokban keresett és Európa-szerte elfogadott fizetõeszköz volt, fõként Mátyás királyunk idejében. Az aranyforintot az 1576-ban a magyar trónra kerülõ Habsburg uralkodó, I. Rudolf idejében érte újabb változás: az aranypénzekre ekkortól fogva az éppen uralkodó király arcmását verték.Mária Terézia uralkodása alatt, 1750-ben megjelentek az ezüstalapú forintérmék is. Egy évtized múlva, 1762-ben pedig a királynõ kibocsáttatta a Habsburg Birodalom elsõ bankjegyeit, 5, 10, 25, 50 és 100 forintos címletekben. A bankjegyeket 1 és 2 forint címletû ezüstpénz verésével egészítették ki. Még a Habsburg királynõ uralkodása alatt, 1771-ben megjelentek az 500 és 1000 forintos bankócédulák is. A következõ bankjegyek 1784-ben, a „Kalapos” király, II. József uralkodása alatt kerültek forgalomba. Ezeket a bankjegyeket már ezüstpénzre is fel lehetett váltani, ugyanakkor a Magyar Királyság területén is kötelezõvé tették a forintos bankjegyek elfogadását. A következõ magyar király, I. Ferenc 1796-ban helyeztetett forgalomba újabb forintos bankjegyeket, a bankócédulák elfogadása ettõl kezdve mindenki számára kötelezõvé vált. Egy és két forintos bankócédulákat is kiadtak, 1 ezüstforint 2 bankócédula forintot ért. Egy bankócédula értéke körülbelül 3 tyúk értékével ért fel.

Az 1848-as magyar szabadságharcig többször is változott a forgalomban lévõ forintos papírpénzek értéke, leértékelések és új bankók kiadása váltotta egymást. A forradalom alatt, 1848 nyarától Kossuth Lajos azzal próbálta stabilizálni az ország pénzügyi helyzetét, hogy az udvar tiltakozása ellenére önálló magyar bankjegyet bocsátott ki, magyar forint néven. A szabadságharc alatt, hazánk magyar ellenõrzés alatt álló területein ez a papírpénz volt forgalomban, ami a nép körében a Kossuth-bankó elnevezést kapta: 1848 augusztusától 1849 márciusáig 1, 2, 5, 10 és 100 forintos címletû bankjegyek kerültek forgalomba. Érdekesség, hogy a forradalom eltiprása után megjelent az úgynevezett „emigrációs magyar forint” is. Ugyanis Kossuth Lajos 1851-ben az USA-ban, Philadelphia államban nyomatott 1, 2 és 5 forintos bankókat. Ezek után Londonban próbálkozott meg emigrációs forint kiadásával, de a pénzjegyek nagy részét elégették, így forgalomba ezek már nem kerülhettek.Aztán 1857-ben a Habsburg Birodalom egész területén bevezették az új ezüstalapú valutát, az osztrák értékû forintot. Az 1 és 2 forintos ezüstérmék, valamint a 4 és 8 forintos aranyérmék mellett 10 és 100 forintos értékjelzésû bankjegyek kerültek forgalomba. Ezt a vesztes porosz háborúk után, 1866-ban az 1, 5 és 50 forintos bankjegyek követték. Egy esztendõvel késõbb, a kiegyezés évében már az Osztrák-Magyar Monarchia pénznemeként vezették be az osztrák-magyar forintot.Ez elõször fémpénzként jelent meg, Magyarországon 1867-tõl kezdve az osztrák forint magyar nyelvû felirattal ellátott,„nemzeti” változatát verték. Ezt követte a közös papírpénz bevezetése. Miután 1878-ban megalakult az Osztrák-Magyar Bank, két évvel késõbb jelent meg az 1, 5 és 50 forint címletû, új osztrák-magyar forintos bankjegy. Ez kétnyelvû volt: az egyik oldalán német, a másik oldalán pedig magyar szöveggel. A bankjegyeket a közvetlenül a kormány által kibocsátott, hasonló formájú 10, 100 és 1000 forint címletû, úgynevezett államjegyekkel egészítették ki.Az osztrák-magyar forint egészen 1892-ig, az immár aranyvaluta-alapú korona bevezetéséig volt forgalomban.

Mikor 1946-ban újra bevezették a forintot, 1 kg kenyér 0,96 Ft-ba, 1 kg búzadara 1,40 Ft-ba, 1 kg liszt 1,40 Ft-ba, 1 kg cukor 7,00 Ft-ba, 1 liter pasztõrözött tej 1,10 Ft-ba, 1 liter benzin 1,60 Ft-ba, míg 1 csomag cigaretta 2,00 Ft-ba került. Ugyanakkor a második világháború után bevezetett jegyrendszer 1949. augusztus 31-ig volt érvényben.Az elsõ magyar forint-pénzérméket 1946-ban készítették el 2, 10, 20 fillér és 1, 2, 5 forint címletekkel. Ezt az érmesort kisebb változtatásokkal és bõvítéssel (50 fillér, 10, 20 forint) egészen 1989-ig verték.A rendszerváltozás után teljesen új tervezésû, 1 forint és 200 forint közötti forgalmi érméket adtak ki, a filléreket pedig 1999-ig fokozatosan kivonták. Az egy- és kétforintos érméket 2008. március 1. napján vonták ki a pénzforgalomból, azóta törvény szabályozza a nem nullára vagy ötre végzõdõ árak kerekítését.Az elsõ, úgynevezett „kétszínû” érméket – a ma is használatos százforintost – 1996-ban verték, míg a „kétszínû” 200 forintos érméket 2009. június 15. napjától vezették be. Ugyanezen év novemberének közepétõl pedig kivonták a sokáig használt papír kétszáz forintos bankjegyeket a forgalomból.

Dr. Papp Attila