Idestova három esztendeje, hogy a katedrát felcserélte a polgármesteri kabinet vezetésével. Persze kevesen tudják, hogy a kabinet – munkacsoport – vezetése nem csak Nagykanizsa polgármesterének „kiszolgálását”, és a jegyzõ munkájának a segítését jelenti. Ez nem valami irodai, nyugis munkahely. Fõleg nem az Lehota János esetében, akit sokan esztétaként is ismernek, de kis csapatának köszönhetõ, hogy a város rendezvényei és egyéb „attrakciói” mára turista-látványossággá lettek. És hogy ez véletlen-e? Csak a sikeres programoknak köszönhetõ? Nem, jelenünk Nagykanizsájának mindennapjait egy lassan kilenc évvel ezelõtt útjára indult elgondolás alapozta meg, amely mára körvonalazza mindazt, amit úgy hívunk: Murafölde. A kabinetvezetõ majd egy évtizede ott volt a mai Nagykanizsa városmarketingjének kigondolásánál, és hiszi, hogy Murafölde fõvárosának ez adhat új lendületet.

Lehota János rögtön az elején elmagyarázta a koncepció lényegét: kilenc évvel ezelõtt a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampusza és Cseresnyés Péter országgyûlési képviselõ, akkori alpolgármester mert nagyot álmodni. Nem arra várakoztak, hogy az autópálya révén hátha idejön majd valamiféle befektetõ egy nagy gyárat építeni, sok ezer munkahellyel, mert lássuk be: rohanó világunkban az ilyen gyáróriások egyre ritkábbak. Na meg az is világos, hogy Nagykanizsa mindig is egy kereskedelmi központ, valamint a mezõgazdaságból élõ dél-zalai térség fellegvára volt, nem pedig ipari nagyváros. Ne is legyen az…Nos, az egyetemen létrejött munkacsoportban akkor azt mondták, nézzük meg, mi az, amit a jó Isten ide, Dél-Zalába adott nekünk, és ahhoz képest találjuk ki, mivel lehetne fellendíteni a térséget, mivel lehetne új irányt adni. Van bõséggel vízfolyásunk – a Murával az élen – a vízi turizmus kedvelõi számára, hatalmas erdõink a bakancsos turizmus rabjainak, széles mezõk és bebarangolásra váró rétek, na meg könnyen megmászható dombok pedig a kerékpáros, valamint a lovas turizmus szerelmeseinek. Nosza, csábítsuk õket ide, ajánljunk nekik egész évben kitûnõ, nagykanizsai programokat, mindebbe vonjuk be a térség kisebb, családi gazdálkodóit is, akik eladhatják termékeiket az idelátogatóknak, mert hiszen Dél-Zala mezõgazdasági adottságai kiválóak, és ezzel létrejöhet egy hungarikum, amit úgy hívhatunk majd: Murafölde, ahova érdemes eljönni.

Az azóta eltelt években egyre inkább alakot öltött ez a majdnem kilenc évvel ezelõtti elgondolás. Errõl, és magánéletrõl is kérdeztem Lehota János kabinetvezetõt, városunk polgármesteri hivatalának és Nagykanizsa fesztiváljainak ma már meghatározó szervezõjét – és szereplõjét…

– Tõsgyökeres kanizsai vagyok, a családom, pedagógus szüleim is itt élnek. Nagykanizsán kívül Pécs volt az a város, amely az életem részévé vált, ugyanis már középiskolába Pécsre jártam, majd ottmaradtam, és az egyetemet is ott végeztem el – meséli Lehota János polgármesteri kabinetvezetõ. – Akkoriban a mûvészeti gimnázium miatt döntöttem Pécs mellett, ami aztán közel két évtizedre meghatározta az életemet, persze, kollégistaként rendszeresen jártam haza. Elsõ végzettségem, ami abszolút a mûvészetrõl, a képzõmûvészetrõl szól, a ma már egyre ritkább ötvös szakma volt. A fiatalabbaknak jegyzem meg, hogy az ötvös az a szakember, aki fémekbõl szebbnél-szebb tárgyakat, kupákat, dobozokat és ékszereket készít…A „hivatalos” szakmám megszerzése után Pécsen maradtam, és mivel éreztem, hogy a mûvészet, a mûvészettudomány az, ami engem érdekel, így jelentkeztem az egyetemre, esztétika szakra. Mikor a mûvészettudomány eme (szak)ágával ismerkedtem, akkor szólt közbe az irodalom is, hogy úgy mondjam. Én kamasz fejjel az esztétikát még a mûvészettörténettel azonosítottam, ami aztán, mint az hamar világossá vált a számomra, sokkal több, mint „egyszerû” történeti tantárgy. Valójában a színháztörténettõl az irodalomtudományon áta filozófiát is érintõ nagy tárgykörrõl beszélünk.

Akkor az esztétika volt az, ami egyszerre, szinte robbanásszerûen kezdte el bõvíteni a látásmódodat. És az irodalom szeretete?

– Az esztétika hozott össze az irodalommal, és ezért is döntöttem úgy, hogy doktori szakomnak az irodalomtudományt fogom választani. De ezt már levelezõn folytattam, hiszen ekkortájt kezdtem a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszán tanítani. Hogy kerültem kapcsolatba az egyetemmel? – kérdez vissza az esztéta.– Egy felkérést vállaltam el, az ezredforduló évében történt. Büszke vagyok arra, hogy alapító tagnak nevezhetem magam, ha a kanizsai kampusz alapjainak lerakásáról van szó. Az esztétikának köszönhetem, hogy akkoriban az egyetem felfigyelt rám, hiszen az ezredforduló környékén már viszonylag sok kiállítás-megnyitóra hívtak el közremûködni, „megnyitni”, akár Nagykanizsán, akár Zala megyében. Egyszer csak bejelentkezett az egyetem, hogy jöjjek, és oktassak mûvészettörténetet. Nem bántam meg azt a sok munkát és tucatnál is több évet, amit belefektettünk a kollégáimmal az egyetemi kampusz létrehozásába. Mára egy sokszakos, komoly egyetemi kampusszá vált az iskola, amely miatt már a város határában is tábla hirdeti: Murafölde fõvárosa, Nagykanizsa bizony egy egyetemi város.Tizennégy évig voltam fõállású tanár – egyetemi adjunktus – a kampuszon, de máig az életem része, hiszen mostanság óraadóként vagyok jelen a kampuszon.

Kiállítás-megnyitók: úgy tudom, hogy eddig félezernél is több alkalommal mûködtél már közre.

– Sõt, nemzetközi szinten is nagyon sokat, ez mára tulajdonképpen hobbivá is vált egy picit, hiszen egy-egy megnyitó során alkalmam van újra és újra gyakorolni a szakmát, esztétának lenni tulajdonképpen.

Ez, a Pannon Egyetem kanizsai kampuszán eltöltött évek, idõszak volt akkor életed elsõ nagyobb állomása?

– Igen, és az egyetem mellett igyekeztem minél több területen kipróbálni magam, például két évig tanítottam általános iskolában, de dolgoztam újságoknál is, mint grafikus és újságíró. Grafikusként a hajdani Kanizsa Extrában, míg újságíróként a Maratonnál mûködtem közre, ott három esztendõt töltöttem el.

Volt valamilyen speciális, egyedi téma az újságírás terén, ami megfogott, vagy jöhetett minden, amit éppen meg kellett csinálni?

– Ez utóbbi, bár a riportos, beszélgetõs anyagokat mindig jobban kedveltem. És fõként a véleményt tükrözõ tárcákat, publicisztikákat.

De akkor hogyan következett egy ilyen félig mûvészi, félig tanári pályáról a polgármesteri kabinet?

– Nos, ez egy nagyon mélyre nyúló történet, amely persze, mint életem során sok minden más – ide a párválasztást is beleértem –az egyetemi kampuszról indult, valamikor a 2009. év elején.Itt fontos momentum, hogy én az egyetemen a kétezres évek elsõ évtizedének közepén, a mûvészettörténeten, esztétikán kívül más szakterületekkel is foglalkozni kezdtem. Tanítottam turisztikát, kulturális turizmust, vallásturizmust, turizmusföldrajzot,utazásszervezést és üzleti kommunikációt, de mester szakon menedzsmenthez köthetõ tárgyat is, szervezeti kultúrát és üzleti etikát. De, feleségemmel együtt utazásokat is szerveztünk, szerte Európába – magyarázza Lehota János. – Ebbõl nagy adag tapasztalatra tettem szert, mire Nagykanizsa felkérte az egyetemet, hogy vegyen részt a város hosszabb távú, stratégiai tervének kidolgozásában. A tervezés idõszaka, ami egy esztendõnél is több idõt vett igénybe, folyamatosan, Cseresnyés Péter országgyûlési képviselõ hathatós közremûködésével, az egyetem által meghívott szakemberekre építve, különbözõ munkacsoportokban történt. Én a városmarketing csoportban dolgoztam, mint egyetemi delegált, és ennek a kis teamnek a munkájába kapcsolódott bele Cseresnyés Péter is, akkor még alpolgármesterként.Megalkotott a csapat egy stratégiai tervet, ami globális volt: a városfejlesztéstõl a turizmuson át a helyi gazdaság élénkítéséig, tulajdonképpen a város és térsége kitörési pontjainak a megkereséséig átfogóan foglalkozott négy csoport a kérdésekkel, nemhiába tartott sok-sok hónapig. Ugyanis, már akkor térségben, Dél-Zalában, a mára már ismerté vált Muraföldében gondolkoztunk. Mindezt úgy, ahogy évszázadokig az életadta, és adja ma is: Nagykanizsa a térség központja, Murafölde fõvárosa. Olyan koncepciót körvonalaztunk, amely térségben gondolkodott, és Nagykanizsával, mint a térség fõvárosával számolt.

Vagyis minden olyan fejlõdési irány, ami mára már sikeres lett a térségben – tulajdonképpen a Murafölde gondolata – valahol ott indult útjára, az egyetemi kampuszon, 2009-ben?

– Pontosan. Azok az irányok, amelyek mára megvalósultak, például a helyi termelõkre, Dél-Zala mezõgazdaságára, a háztáji gazdálkodás népszerûsítésére való fókuszálás, a térségben, azaz Muraföldében való gondolkodás, a turizmus fejlesztése, illetve a nagy, sokezer fõs üzemek helyett a kisebb, családi vállalkozások realitásában való gondolkodás: ezek az irányvonalak mind akkor, ott, ezekben a munkacsoportokban kristályosodtak ki, Cseresnyés Péter irányításával.Mondhatni, a feleségemet és engem a városmarketing témakör nagyon érdekelt, és ezért aztán magával is ragadott –szögezte le a kabinetvezetõ. – Ezt egyrészt felismerte, másrészt kifejezésre is juttattuk Cseresnyés Péternél, akit éppen akkor választott meg Nagykanizsa lakossága polgármesterré. A polgármester munkáját „hobbiként”, térítésmentesen segítve az lett a feladatunk, hogy ötletekkel, és a részletek kidolgozásával támogassuk a koncepció megvalósítását, a 2010 végére már kirajzolódott elképzelést Nagykanizsa jövõjérõl.

Hogy mûködött ez a gyakorlatban?

– Meghatározott idõközönként, általában két-három hetente találkoztunk a polgármesterrel, és hónapról-hónapra raktuk össze a „kirakós” darabjait, azaz a mára már jól ismert, a Murához köthetõ turisztikai értékek, és egyáltalán az aktív turizmus – vagyis a bakancsos-, a vízi-, a kerékpár-, és lovas turizmus – elemeit. Az elmúlt években a program elképzelések szerinti megvalósításához szükséges kívánalmak teljesítése zajlott, amelynek csak végeredményeit látják az itt élõ emberek: a nyertes pályázatokat, az épülõ-szépülõ várost és környezetét, a kerékpárutak fejlesztését, a horvátokkal és szlovénekkel való sikeres együttmûködést, hiszen Murafölde aktívan számol a „szomszédjaink” részvételével. Ekkor segítettük kidolgozni a mára szintén népszerû „Vásárolj Kanizsán” program elemeit is, mert már akkor világos volt: Dél-Zala, azaz Murafölde a mezõgazdaságára és a turisztikai lehetõségeire biztonsággal építhet.Össze kell tehát kapcsolni ezt a kettõt, és ezzel fel lehet lendíteni térségünket.Amúgy ezek az irányok Cseresnyés Péter akkori polgármester számára a koncepció legfontosabb pillérei voltak. – hangsúlyozta Lehota János. – Persze, ha jönne ide egy több ezer fõt foglalkoztató üzem, vagy gyár, az is nagyon jó lenne, de amíg ez nem történik meg, építsünk arra, amink van: a dél-zalai erdõkre, a jó termõterületekre, a Murára és az egyébként gazdag vízkészletünkre.

Illetve, ezeket pedig kapcsoljuk össze a várossal?

– Igen, kössük össze ezeket Murafölde fõvárosával, hiszen Nagykanizsa a térség központja. Az elmúlt években, az egyetem és a város, valamint a város által beadott turisztikai pályázatok, határon átnyúló pályázatok, mint a szlovén-magyar és horvát-magyar pályázatok a térség kerékpárturizmusának, vízi turizmusának és bakancsos turizmusának fejlesztésére, valamint a kulturális turizmusra való építés, és ennek a városban tapasztalható kialakítása, már mind-mind e köré az ötlet köré csoportosult. Úgy íródtak meg, úgy készültek el ezek akkoriban, hogy egy évtizeden belül megszülethessen egy önálló, körülhatárolt és saját névvel rendelkezõ térség, Murafölde.

Kulturális turizmus, mert ez is lehet egy kitörési pont?

– Természetesen, Kanizsa, fesztiválvárosi programjaival ma már fokozatosan vonzza be a látogatókat a térségbe, minden évszakban. A kulturális turizmus miatt fontos a város mára már sokszínûvé váló program-kavalkádjának az alapjait is megerõsíteni. Az akkori polgármester, Cseresnyés Péter alapötlete az volt, hogy minden évszakban kell legalább egy nagyobb, az egész várost megmozgató „látványosságot”, fesztivált szervezni, de úgy, hogy ez idevonzza a turistákat is – ecsetelte a kabinetvezetõ. – Vagyis ismét a turisztikát hívtuk segítségül, és ezt vegyítettük különbözõ programelemekkel. Azt hiszem, mára már elmondhatjuk, hogy ez épülõben van, vagyis akkor jó irányba indult el Kanizsa vezetése. Város napja, fánkfesztivál, sör- és fúvószenei fesztivál, dödöllefesztivál, vagy az adventi idõszak Erzsébet téri programjai: ezek egyenként is sok ezer embert vonzanak, és egyre több turistát. Az egyik fõ cél pedig ez volt: Dél-Zala, a Murafölde természeti adottságainak a kihasználása, nagykanizsai központtal, amely város pedig kiváló fesztivál-székhelyévé tehetõ Muraföldének. Szerintem ez a másik fõ csapásirány is érthetõ. Hiszen az világos, hogy a városnak nincs olyan épített értéke, ami önmagában turisták és látogatók ezreit vonzaná be, de a fesztiválok már ilyen, ha nem is épített, de mégis turistacsalogató attrakciók lehetnek. Hiszen folyton, szinte minden hónapban kínál a város valamilyen érdekes programot, gondoljunk csak a lovas militaryra, a kerékpáros eseményekre, a sárkányhajók kétnapos versenyére vagy a hajómodellezõk évenkénti viaskodására is.

Említetted, hogy nincs még konkrét épített, látogatókat idecsalogató érték. A híreket böngészve, az évtized végére szerintem már más lesz a helyzet.

– Jól látod, hiszen több fejlesztés már a startvonalnál áll, és két-három éven belül egyenként is látványossággá fogja majd kinõni magát – mondja meggyõzõdéssel Lehota János. – Ilyen például az Alsóvárosi templom és kolostor felújítása, vagy a Csónakázó-tó fejlesztése. Dénes Sándor polgármester tavasszal beszélt a kolostort érintõ beruházásról, vagyis elmondhatjuk, hogy a vallásturizmusban is gondolkodik a város. Kézmûves sörgyártás, újjávarázsolt, több funkcióval is „felruházott” kolostor, ezek mind-mind érdeklõdõket fognak vonzani Nagykanizsára, ahogy a Csónakázó-tó is. Itt említeném meg a jelenleg zajló kilátótorony felújítást, amely páratlan lesz a maga nemében, nemcsak Zalában, de azt hiszem, az egész Dunántúlon is. Tehát mindenképpen érdemes lesz majd idelátogatni azért, hogy szétnézhessünk a tetejérõl. Polgármester úr szintén tavasszal beszélt a tavat érintõ további fejlesztésekrõl, kerékpárútról a tó körül, nagy játszóparkról, vízibiciklikrõl, amelyek, meggyõzõdésem, hogy sok látogatót és érdeklõdõt vonzanak majd Nagykanizsára a bakancsos és a kerékpáros turizmus szerelmesei közül. Sõt, a tavasszal még csak tervként említett Csónakázó-tavi beruházásokból több elem már meg is valósult, például újjáépült a hajómodellezõk bírói tornya, és elkészült a tó partján a város bérkerékpár-rendszerének legújabb dokkoló állomása is. Ha ehhez hozzávesszük a gyönyörû fõterünket, illetve a megújuló belvárost, vagy a további komoly fejlesztési terveket, úgy mint uszoda, sportcsarnok, stb., akkor már van olyan épített értékünk, amelyeknek a megtekintése reális opció lehet egy turistacsoport számára.

A városi rendezvények tekintetében milyen megoldandó feladatok vártak rátok?

– A dödöllefesztivál esetében, mint a legnagyobb rendezvénynél fontos az országos ismertség megteremtése, ami hosszú idõ – fog a magyarázatba a polgármesteri kabinet vezetõje. – A város napja esetében szintén ez a feladat. Természetesen a négy napos, utcatáncfesztivállal, P nappal kibõvült KanizsaFestrõl van már szó. Emellett mindkét nagy rendezvényünknél a kapcsolódó attrakciók számát is szélesítettük, vagyis kerestük és megtaláltuk – vagy õk találtak meg minket - azokat a szervezõket, egyesületeket és partnereket, akik plusz értéket, látnivalót, programokat tettek hozzá ezekhez a fesztiválokhoz.Az advent idõszakának Erzsébet-téri rendezvényeit is egy ilyen nézõpont mentén szerveztük meg és indítottuk útjára, és azt hiszem, ma már elmaradhatatlan része a város életének. Akárcsak a sörfesztivál vagy a Kultúr Korzó, amelyek esetében aktív egyesületek a szervezõk, hozzáadott értéket teremtve Kanizsán. Mint még oly sokan mások, akik élhetõbbé teszik munkájukkal a város életét. És persze folyamatosan gondolkozunk mi is új programokban.Hiszen a már említett lovas military, sárkányhajózás és hajómodellezõk bajnokságán kívül már találhatunk a kerékpárosokat vonzó eseményt, attrakciót is, például a nemzetközi XCO versenyt. Most éppen az a fontos cél, hogy a Murafölde számára lényeges kerékpáros-turizmust további esemény- és programelemekkel töltsük meg, hogy a kerékpározás szerelmeseinek érdemes legyen Nagykanizsára látogatni.

Ha már rendezvény, azt hallottam, hogy hozzád köthetõ a „karnevalizáció”, mint fogalom. Mit jelent ez, honnan jött az ötlet?

– Ez a kicsit sejtelmes, többértelmû szó már évtizedes, amúgy pedig még az egyetemen az egyik kedves tanáromtól tanultam.Egy irányt jelöl, amit a városi rendezvények esetében érdemes megvalósítani – mondja Lehota János. – A lényeg a részvételen alapuló attrakciók. Vagyis,a fesztiválokon ne a „színpad kontra nézõtér” legyen a fõ rendezõ elv, hanem minél több olyan lehetõség adódjon, ahol a részvételé a fõszerep, ahol az érkezõ vendégek be tudnak kapcsolódni a fesztivál programjaiba, egy-egy fesztivál-elembe. Azaz, nem „csak” nézõi lehetnek az adott attrakciónak, hanem ki is próbálhatják: táncolhatnak, mászhatnak, csúszhatnak, beállhatnak, valódi résztvevõi lehetnek, ha akarnak: ettõl lehet igazán látványos és turistacsalogató egy-egy ilyen „kanizsafeszt”. Ennek a szinonimája, mutációja egy kicsit az adventi idõszak is: ilyen volt például az államtitkár úr által kezdeményezett legutóbbi szeretetdoboz akció, ami rendkívüli sikert ért el a 4300 ajándékdobozzal. Együtt csináljuk, egy célért csináljuk, de úgy, hogy jól érezzük magunkat közben és együtt vagyunk. Adventi hangulatban, ünnepi hangulatban, miközben észre sem vesszük, hogy ki is kapcsolódunk, és megéljük az életet, érezzük az ünnepet.

Ehhez pedig a KULCS volt a kulcs, ugye?

– Igen, hiszen az adventi városi ünnepség 2012-ben indult, Cseresnyés Péter támogatásával. Néhány barátunkkal közösen a KULCS egyesületet létrehozva az Erzsébet térre hívtuk az embereket, adventezni és szeretetláncot fûzni. Akkor, ott az is sikerült, rekordot döntöttünk, közben megtelt a tér, forralt bor, forró csoki és puncs, beszélgetések, igazi, karácsonyi hangulat kerekedett. Azóta ez kibõvült korcsolyapályával, jászollal, karácsonyi finomságokat kínáló árusokkal, és különbözõ produkciókkal, amelyekbe folyton be próbáljuk vonni az embereket is. Nincs színpad, szándékosan, így a „nézõ”-bõl egy pillanat alatt résztvevõ válhat, ha éppen õ is úgy akarja. Minden testközelben van. Ebbõl az öt évvel ezelõtti indulásból mára egy öt hetes, adventi program-kavalkád kerekedett. És tulajdonképpen ezzel próbálkoztunk, és ezt javasoljuk,talán sikerrel, minden már meglévõ vagy új városi rendezvénnyel kapcsolatban.

Vannak más feladatai is egy kabinetvezetõnek, a polgármesteri kabinetnek?

- Hogyne, sokféle. Tevékenységünket tekintve az említettek jelentik fõ irányt, és a fõ feladatokat, de részint ezekhez kapcsolódva számos más dolgunk van. Csak példákat említek: városi ünnepek lebonyolítása, nagykövetek, külföldi üzletemberek, testvérvárosi delegációk fogadásának megvalósítása, illetve polgármester úr belföldi és külföldi útjainak, találkozóinak, rendezvényeken való megjelenésének, megbeszéléseinek szervezése és tervezése. Ugyanis folyton szervezni, tervezni kell, méghozzá jó elõre, hiszen van olyan nap, amikor két-három rendezvényre, konferenciára is meghívást kap – sorolja a kabinetvezetõ esztéta. –Emellett a városmarketing feladatok, vagyis kiadványok, szórólapok, plakátok elkészítése, a rendezvények hirdetése, reklámozása, PR anyagok elkészítése, a sajtóval való kapcsolat, a kommunikáció, a turizmus támogatása is lényeges feladata a kabinetnek. Vagy az Utazás Kiállításon, és más rendezvényeken, konferenciákon való részvétel. Ezen kívül, elsõsorban, az önkormányzati közgyûlésekre készítünk elõ olyan anyagokat, amelyek segítik a polgármester és a képviselõk céljait megvalósítani. Ezek az íróasztalhoz kötött feladatok rengeteg papírmunkát, adminisztrációs terhet jelentenek, amelyeket ugyan nem szeretünk túlságosan, de fontos részei a munkánknak. Hiszen sok esetben például támogatásokról van szó. Azt hiszem, a kabinet tagjai a különbözõ városi rendezvények elõkészítése, majd lebonyolítása során érzik igazán jól magukat, amikor jövünk-megyünk, szervezünk, intézünk, és a végén együtt örülünk, ha látjuk, hogy sok itt élõ ember, és persze turista jött el, és érezte igazán jól magát.

Rendezvények vannak más városokban is. Ott mi a helyzet? Murafölde fõvárosa próbálja magát preferálni?

– Méghozzá egyik kiemelkedõ feladatként, hiszen akkor „vesznek” meg minket, ha el is tudjuk „adni” magunkat – vágja rá Lehota János.– Azaz, ha nincs, vagy nem jó a reklám, hiába jók a programok… Nos, ezért ma már ott vagyunk a fõvárosi utazás kiállításon, vagy a Vörösmarty téri Adventen, aztán ott vagyunk Karcagon, a birkafõzõ fesztiválon, ugyancsak a budavári bor és pálinkafesztiválon is. Magyarul: Nagykanizsa ma megjelenik különbözõ elemeivel, elõnyeivel, adottságaival mint város és mint turisztikai célpont ezeken a nagyobb, országos fesztiválokon. Ez is egy újdonság, ami korábban nem szerepelt a város repertoárjában. A cél mi más is lehetne: jöjjenek ide, ismerjék meg a várost, Dél-Zala központját, szeressék meg Murafölde fõvárosát, és jöjjenek vissza hozzánk minden évben. E területen azonban még nagyon messze vagyunk a céltól.

Hány kollégával látod el e lassan-lassan temérdekké váló feladatot?

– Mivel a Tourinform iroda is kapcsolódott a kabinethez, így most már hat kollégával dolgozunk a szervezésben és lebonyolításban.

Amúgy a kabinet, és a kabinetvezetõ mennyire kap szabad kezet: ötletelj, találd ki, gondold át, old meg?

– Ez elvárás, azaz szabad kezünk van, hiszen azért vagyunk, hogy ezekre a kérdésekre mindig gyorsan, megfelelõ választ tudjunk adni. Természetesen a polgármesterrel folyamatos egyeztetéssel, az õ koordinálásával. És itt szeretném megjegyezni, hogy az ötlet nem mindig a kabinetbõl érkezik, ugyanis sokszor van olyan, hogy egy városi, civil szervezet áll elõ egy jó elgondolással. Az ötleteket, kezdeményezéseket ezután a polgármester elé terjesztjük. Fontos menedzselni a civil szervezetek támogatásra méltó elgondolásait. Mára már kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezünk a térség civil szervezeteivel, szférájával.

Hobbi? Mi az, ami kikapcsol?

– Az utazás – mondja szinte gondolkodás nélkül Lehota János.– Bár régen versenyszerûen teniszeztem, ez aztán elmaradt, bár érdemes lenne újrakezdeni, de ami igazából kikapcsol, az az utazás. Feleségemmel nagybuszos körutazásokat is szerveztünk szerte Európába, 25 nagy utat, amelyet magunk találtunk ki, raktunk össze és vittünk végig. Az utazásaink alatt pedig mindig nyitott szemmel járunk, amit úgy kell érteni, hogy sokszor azt keressük, figyeljük, hogy egyik-másik európai város hogyan, milyen „technikával” oldja meg ezt vagy azt a problémát, ami esetleg nálunk is elintézésre, vagy éppen bevezetésre vár. Régebben és azóta is tehát az utazás az, ami a hobbit és a kikapcsolódást jelenti, ezen belül Franciaország és Toszkána a kedvenc, amelyeket újra és újra felkeresünk, ha egy kis nyugalomra és pihenésre vágyunk…

Dr. Papp Attila