Egész évben egyszer van csak ilyen alkalom, hogy mindenki együtt ünnepel, ajándékokkal, dísztárgyakkal, finomabbnál finomabb étkekkel készülnek az emberek a közös ünnepre, a Karácsonyra. Ilyenkor mindenki számba veszi az adott évben elért eredményeit, sikereit, netán kudarcait, az új barátokat, a régieket, a nagy megmérettetéseket, az elszalasztott lehetõségeket, s azokat, melyekkel élt…

Talán ennyi kulturális elõadás, mûsor, kiállítás és találkozó sincs az év más idõszakaiban, mint most. Városunk minden iskolája, civil szervezete és kulturális intézménye legalább egy karácsonyi mûsorral megörvendeztette a közönséget. Álljon itt példaként néhány, miképpen ünnepeltek: A szomszéd országból, Horvátországból érkezett a Varasdi Püspökség Ifjúsági Énekkara és Tamburazenekara a Nagykanizsai Horvát Kisebbségi Önkormányzat által szervezett Adventi és Karácsonyi Hangversenyre a Felsõvárosi Templomba. A Civil Idõsügyi Karácsonyi Ünnepséget a Halis István Városi Könyvtárban rendezték meg. Minden korosztály számára kikapcsolódást nyújtott a Honvéd Kaszinó színjátszóinak mûsora, akik ezúttal nem „beugrós” programmal, hanem egy karácsonyi történettel lepték meg közönségüket. A karácsonyt megelõzõ szombattól egészen december 23-ig, szerdáig, öt napon át találhattak maguknak programot kicsik és nagyok az Erzsébet téren, a város karácsonyfájának szomszédságában felállított sátorban. Ismert és kevésbé ismert kanizsai, városkörnyéki zenekarok léptek fel, komolyzenei produkciókat hallgathattak meg az érdeklõdõk, valamint minden este szárvendég zárta a napot. Különbözõ mûfajú zenei mûsorok váltották egymást: jazz, gospel, népzene és még sorolhatnánk. Játszott a közönségnek többek között a Marcato Ütõegyüttes, az Igricek, a Bojtár Népzenei Együttes, a Nagykanizsai Ifjúsági Fúvószenekar, a Strém Kálmán Ifjúsági Vonószenekar és a Virág Benedek Ifjúsági Vegyeskar. A nagy hó ellenére itt járt, s fellépett a Bikini, eljött hozzánk Caramel, Tóth Vera, Varga Feri és Balássy Betty, valamint a méltán híres szaxofonos és pánsípos St. Martin. Minden iskola – ki-ki saját székhelyén, más egy-egy kulturális intézményben vagy templomban – tartotta meg saját, hagyományos karácsonyi mûsorát.

A karácsonyt követõen van néhány napunk a pihenésre, sokunknak a munkára a szilveszteri óévbúcsúztató elõtt, mely ismét lehetõséget nyújt arra, hogy akik még nem tették meg, értékeljék az elmúlt évet, s megtegyék újévi fogadalmaikat.

"S azóta minden esztendõnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért õsszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel késõbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendõ alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévõ jó miatt a bennük lévõ rosszat."
Wass Albert