A második világháború pusztítása után csak lassan indult újra az élet – így a gazdaság élete is – az országban. A magyar lakosság és ipar kiszolgálására létrejövõ új állami cégek és vállalatok közös jellemzõje volt, hogy csak a Magyarországot megszálló Szovjetunióval közösen létrehozott vegyes társaságok formájában mûködhettek, hogy a szovjetek mindent az ellenõrzésük alatt tarthassanak. Így jött létre a polgári légi utaztatás és belföldi légi-, valamint postai forgalom lebonyolítására hivatott MASZOVLET – a MALÉV elõde –, azaz a Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. is. Mûködését hetvenegy évvel ezelõtt, az új fizetõeszköz, a forint kibocsátásának napján, 1946. augusztus elsejével kezdte meg, és mindössze nyolc esztendeig mûködött, helyét és feladatait 1954 novemberének végétõl a MALÉV vette át.

A második világháborúban a magyar repülõterek tönkrementek, a személyszállító repülõgépek nagy része pedig megsemmisült. A Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. szolgáltatásaira, a belföldi légi utaztatásra meglehetõsen nagy igény mutatkozott, részint a gyorsasága, a még mindig szétrombolt, és újjáépítés elõtt álló vasúti hálózat elégtelensége, illetve a közúti jármûforgalom hiányosságai miatt is.A légi közlekedés újraszervezésére egy szovjet–magyar vegyes vállalat alakult, kiterjesztve ezzel a szovjet befolyást a magyar gazdaság e területére is. Az 1946. március 29. napján létrehozott vegyesvállalat, a MASZOVLET a mûködését öt szovjet gyártmányú, Li-2 típusú repülõgéppel kezdte meg 1946. augusztus elsején, elõször a postai forgalom lebonyolításában segédkezve. Az elsõ belföldi járat 1946. október 15-én indult Budaörsrõl Szombathelyre, valamint az ország keleti felébe, Debrecenbe. Még ebben az évben megindították a gyõri és szegedi,menetrend szerinti járatokat is.

Egy év alatt, folyamatosan épült ki a Debrecen, Szeged, Szombathely, Gyõr, Pécs és a fõváros közötti légi összeköttetés és forgalom. A következõ esztendõkben Nagykanizsa, Kaposvár, Nyíregyháza és Békéscsaba repterei is bekapcsolódhattak a menetrend szerint közlekedõ járatok célállomásai közé. Emellett léteztek az úgynevezett postajáratok is, amelyek egy-egy célállomásként megjelölt város fölé érve nem szálltak le, hanem a levegõben köröztek, míg a fedélzetrõl a légi kézbesítõk a kijelölt mezõkre és sportpályákra dobták ki a leveles zsákokat, amelyeket ezután a földi, postai alkalmazottak gyûjtöttek be.1954 nyarára a légijáratok már 11 belföldi várost kötöttek össze Budapesttel,a jegyek ára pedig nem haladta meg a gyorsvonati elsõ osztályra váltott jegyek ellenértékét. Akkortájt megérte repülõgéppel utazni: gyorsan és meglehetõsen biztonságosan juttatta célba az utast.A belföldi légi forgalom a politikai rendõrség, az ÁVH ellenõrzése alatt állt, ugyanis a repülés nagy csábítást és lehetõséget is jelentett a nyugatra távozáshoz, fõként a Rákosi-diktatúra sötét éveiben. Az ÁVH azután helyezte el civil ruhás biztonsági embereit, az úgynevezett „légi marsallokat” a gépeken, miután 1949. január 4-én, a Pécs és Budapest közlekedõ járatot a felszállás után a gép repülõmérnöke és a pilótája a hatalmába kerítette, majd a géppel a Német Szövetségi Köztársaságba távoztak.

A MASZOVLET 1954. november 26. napján szûnt meg, miután a magyar állam megvásárolta a szovjet fél részesedését. A vegyes társaság helyére a MALÉV, a Magyar Légiközlekedési Vállalat lépett, örökölve mindazon infrastruktúrát és logisztikát, amelyet a szovjet kollégák honosítottak meg. A 9 db Li-2 típusú repülõgép ekkor lett teljesen magyar tulajdon. A budapesti polgári reptér már korábban, még1950-ben átköltözött Budaörsrõl Ferihegyre.

Dr. Papp Attila