A tatárok elõl menekülõ IV. Béla királyunk és felesége, I. Theodórosz bizánci császár lánya, Lascaris Mária a vesztes muhi csata után Dalmáciában keresett menedéket, a Splittõl néhány kilométerre fekvõ Trau – a mai Trogir – kicsiny szigetén. Itt, megmenekülve a tatár üldözõk elõl, szentül megfogadták: ha az Isten megmenti õket és a Magyar Királyságot a tatár veszedelemtõl, akkor születendõ gyermeküket, amennyiben az lány lesz, Isten szolgálatára ajánlják. Így is történt, a kislány Istent szolgálta rövidke élete során.

A kis Margit – a másik Árpád-házi szentünk, Erzsébet unokahúga – Split mellett, Klisben született meg, 1242. január 27-én. A királyi pár ígéretének megfelelõen hároméves korában a veszprémi domonkos apácákhoz került, ahol alapos és gondos, istenfélõ nevelésben részesült: nagy hatással volt rá nevelõnõje, Olympiades nõvér. Késõbb a Nyulak-szigetére épült zárdába került át, amelyet szintén apja építtetett, és amely sziget ma az õ nevét viseli. Itt került sor Margit fogadalomtételére, 1254-ben. Az elkövetkezendõ esztendõkben II. Ottokár cseh, valamint a lengyel király is házassági ajánlattal kereste meg IV. Bélát, azonban Margit visszautasította mindkét kérõjét. Valóban szent, önmegtartóztató, sõt, önsanyargató életet élt. A legalacsonyabb rendû munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt, keveset evett, azok is egyszerû, paraszti étkek voltak. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte, gyakran kínozta magát korbácsolással is, és rendkívül keveset aludt, nap közben szinte soha nem pihent meg. A róla szóló, 1510-bõl fennmaradt legenda szerint jövendõmondó képességekkel is rendelkezett, amellyel még apjának is segítségére volt diplomáciai gondok megoldásában. Életmódja felemésztette erejét, így egy héttel 28. születésnapja elõtt, 1270. január 18-án elhunyt a róla elnevezett sziget kolostorában, ahol szívesen töltötte mindennapjait.

Legendája szerint holtteste halála után három hétig nem indult oszlásnak, ráadásul enyhe rózsaillatot is árasztott. Boldoggá avatására 1276-ban került sor, majd tiszteletét 1789-ben engedélyezték hivatalosan is. Szenté avatására a 20. században került sor: XII. Piusz pápa a második világháború alatt, 1943. november 19-én avatta a szentek sorába, apja húgának, Szent Erzsébetnek az ünnepnapján.

Dr. Papp Attila