A 2010-es közfoglalkoztatási tervvel kapcsolatos tájékoztatóval egybekötött megbeszélésre hívta az önkormányzati intézmények vezetõit a Szociális Osztály. A Vasemberház Tükörtermében megtartott megbeszélésen részt vett Cseresnyés Péter alpolgármester és Pölöskei János, a Nyugat-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Nagykanizsai Kirendeltség és Szolgáltató Központ vezetõje.

A közcélú foglalkoztatás finanszírozására állami és önkormányzati forrásból kerül sor. A javasolt munkafeladatok megnevezése között szerepel takarítás, kézbesítés, adminisztrátor, konyhai kisegítõ, portás, gondnok, koordinátor, buszkísérõ, közterületi segédmunkás, kõmûves. TMK-s szakképzettséget igénylõ munkakör a szerszámok karbantartásához, lakatosipari munkák végzéséhez és gépjármûvek javításához, karbantartásához. Szociális kisegítõ munka fõként a házi gondozás és étkeztetés keretén belül, további vagyonvédelmi feladatok.

A várhatóan közfoglalkoztatás keretében elvégzendõ tevékenységekhez tartozó feladatok lehetnek például kommunális, környezetvédelmi tevékenységek, egészségügyi és szociális tevékenységek, önkormányzati intézmények felújításánál végezhetõ segédmunkák, kõmûves, burkoló, ács, asztalos, festõ kisegítõ munkák, grafiti-mentesítés, stb.
Maronicsné Dr. Borka Beáta osztályvezetõ elmondta, városunkban mintegy ezer fõ részesül rendelkezésre állási támogatásban. Az önkormányzat 2010-ben 450-500 fõnek szeretne biztosítani közcélú foglalkoztatást, a fennmaradó mintegy 600 fõnek pedig a Munkaügyi Központ. Mivel korlátozottak a lehetõségeik, arra kérték az intézmények képviselõit, minél több ember foglalkoztatását vállalják fel. Így, akik már kimerítették a munkanélküli ellátást, és az önkormányzattól kapnak 28.500 forintot, ehelyett minimálbért, vagy garantált bérminimumot kapnak attól függõen, hogy milyen munkakörben foglalkoztatja õket az adott intézmény.
Amikor a közgyûlési döntés után jogerõre emelkedik a határozat, a Szociális Osztály automatikusan minden érintettnek küld közvetítõ lapot, amellyel a VIA Kanizsa Zrt.-hez kell menniük. A közvetítést ugyanis õk végzik az önkormányzattal kötött megállapodás alapján. A jogszabály 90 munkanapot ír elõ, ennyit kell dolgozni mindenkinek, de egyedi esetekben van lehetõség a hosszabbításra is. Az önkormányzatnak az a célja, hogy minél több embert tudjon foglalkoztatni.
Pölöskei János, a Munkaügyi Központ Nagykanizsai Kirendeltségének vezetõje arra biztatta az intézmények képviselõit, hogy merjenek álmodozni, és lehetõleg értelmes munkát keressenek. A hátrányos helyzetûeket, a munkaerõpiacról kiszorulókat próbálják segíteni ezzel a lehetõséggel. A társadalmi feszültség is csökken azzal, ha nem csak rendszeres szociális segélyt kapnak, hanem dolgozni is kell a pénzért. Egy kicsit bízni is kell az egyénben, ugyanakkor egy kicsit kényszeríteni is kell. Nincs ingyen az intézmény számára, hiszen a betanítás, az odafigyelés is költség. Egy-két õsz hajszálába kerülhet annak az intézményvezetõnek, aki vállal ilyen tevékenységet. Kérte a jelenlévõktõl, segítsenek a munkaügyi hivatalnak, a szociális osztálynak, Nagykanizsának, és annak az álláskeresõ, rendelkezésre állási támogatásban részesülõnek, akit odairányítanak, mert ez egy kicsit más, mint a normál munkaközvetítés. Szigorúbb lesz ez a rendszer a korábbinál, mert nem lehet visszautasítani. Aki nem kíván élni a felajánlott lehetõséggel, az nem kaphatja meg továbbra a 28.500 forintot sem. Például egy iskolának, ha sikerül megtalálni a megfelelõ személyt, akkor maradhat a gazdasági év végéig. Ha az elsõ jelölt nem felel meg, keressék fel ismét a VIA-t, hiszen a felvétel után derül ki, hogy az illetõ alkalmas-e vagy sem.
Cseresnyés Péter alpolgármester az eddigi tapasztalatok alapján megjegyezte: Ez egy lehetõség arra, hogy visszakerüljenek a normális életbe azok az emberek, akik talán önhibájukon kívül nem találnak maguknak munkát. Visszakerülhetnek a munka frontjára, dolgozhatnak, és ezért valamennyi pénzt is kapnak. Vannak közöttük olyanok is, akikben nincs meg a kellõ akarat. Õelõlük sem lehet elzárni ezt a lehetõséget azzal, hogy azt mondjuk rájuk, alkalmatlanok, mert borgõzõs állapotban mennek be reggel dolgozni. Vannak olyanok is sajnos, akik nem arra összpontosítanak, hogy visszakerüljenek a munka világába. Többször felmerült az a kérdés, hogy a 90 napig tartó munkavégzést hányszor lehet megismételni. Mindenképpen mérlegelni kell. Az itt lévõknek kell eldönteni, melyek azok a területek, amit föl lehet kínálni azok számára, akik nehezebben lépnek be egy közösségbe. Egy oktatási intézménybe, könyvtárba, olyan embereket lehet küldeni, akik megfelelõ viselkedési kultúrával rendelkeznek.
B.E.