Napos napján parancsolt ünnep – templombúcsúként elõrehozva. Nagyboldogasszony, azaz Szûz Mária mennybevétele azon kevés katolikus ünnepek közé tartozik, melyet még munkanapon is kötelesek vagyunk szentmisén történõ részvétellel megtartani. Nagykanizsán nem is egy templom titulusa is – Miklósfán a plébániatemplomban 13-án, vasárnap fél 9-kor, Bagóhegyen a kápolnában 12 órakor kezdõdik a búcsúi mise.

A szóhasználat is megkülönböztet: a mennybevétel (assumptio) nem azonos a mennybemenetellel (ascensio). Elõbbi Isten Anyjára vonatkozik, akit érdemeiért, kiváltságképpen halála után testestõl-lelkestõl azonnal felvette Isten magához. Halála is elszenderülés, dormitio, mert a testnek és a léleknek nem az a fájdalmas elválása volt, ami Ádám ivadékainak büntetés jellegû halála. Halálával lelke Isten boldog színelátására jutott, teste nem indult oszlásnak, hanem azonnal a megdicsõült test állapotára emelkedett – ahogy III. Sándor pápa a 12. században leszögezte. Hiszen az a test, amely az Úr Jézust hordozta nem szenvedhet romlást.

Zárójelben: az említett, nem összekeverendõ mennybemenetel pedig nyilván csak az Úr Jézusra vonatkozhat. Feltámadása után 40 nappal (régi magyar nevén Áldozócsütörtökön) ugyanis azt a tényt ünnepeljük, hogy Jézus Krisztus megdicsõülésének utolsó földi állomásaként az Olajfák hegyérõl tanítványai szeme láttára a maga isteni erejével fölment az Atyához a mennybe.

S minthogy Szent István királyunk 1038-ban Nagyboldogasszony ünnepén hunyt el, utód híján neki ajánlva föl országát, ez az ünnep bensõséges magyar ünneppé is vált. Alkalmat adva azonban arra, hogy összekeveredjen az október 8-án ünnepelt Magyarok Nagyasszonya (Patrona Hungariae) nappal. Az ország-felajánlásra, az augusztus 20-án ünnepelt államalapító, apostoli király nemzetünk sorsát elrendezõ tettére azonban mégse most emlékezzünk, inkább a címbeli õsi népénekkel https://www.youtube.com/watch?v=BSjbFjOfu4U ünnepeljünk.

P.J.