A vasárnapi nagykanizsai ünnep postázott városi meghívóján szól nagyon is a mához az idézet Sík Sándor drámájából: „Akarom, hogy éljenek, még ha õk maguk nem akarják is. Megépítettem az én nemzetemet, az én nemzetem ellenére is. Ezért állított ide az Úristen.” – Ma már színháztörténet: kétszer is színre került Kanizsán a piarista költõ darabja. Elõbb a már végét járó diktatúra idején, 1988 tavaszán játszották a Felsõtemplomban az István király erõsen tömörített diák-változatát. A Szent Jobb országjárása során a veszprémi székesegyházba is elkerült, a szent király ereklyéje elõtt szintén elõadták a nagykanizsai hittanosok. Rá mintegy negyedszázadra pedig a teljeset rendezte meg Kereszty Ágnes.

2012. június 14-én, csütörtökön 19 órakor a Medgyaszay Házban mutatta be Sík Sándor István király címû drámáját a Piarista Diákszínpad.

A legnagyobb videó megosztó 4 részben teszi újranézhetõvé, az elsõ: https://www.youtube.com/watch?v=BLJFK2ukXB8. Az elsõ fotó a szöveg nélküli zárókép István király ország felajánlása után: már az államalapító nélkül borulnak bizalommal mennyei édesanyjuk elé a magyarok. A másik kép a hosszú kitapsolás egy pillanata, középen Kereszty Ágnes mûvészeti vezetõ.

A nem könnyû akadályt szorgalommal, lelkesedéssel vett színjátszók megérdemlik, hogy nevük felsoroltassék. István király: Rachler Áron; Gizella királyné: Dernánecz Daniella; Ilona, Imre királyfi özvegye: Nagy Viktória; Vazul herceg: Rafael Mózes; Gyöngy, Vazul felesége: Varga Odett; Péter herceg: Bognár Bence; Aba Sámuel: Szalay András; Buda, udvari ember: Kovács Sándor József; Sebös, Buda fia: Csikós Márk; Szalók úr: Haracsi Richárd; Gellért, csanádi püspök: Oláh Norbert; Walter kanonok: Mezriczky Marcell; Ajtónállók: Sali Patrik és Koós-Hutás Sebe; Magyarok Nagyasszonya: Farkas Viktória. A szereplõk között Buda, udvari emberként felfedezhetjük az azóta filmvásznon (Szürke senkik) is nem kicsit (Magyar Filmdíj) alakító színész-hallgatót: Kovács S(ándor) Józsefet.

Kereszty tanárnõ elõzõ diákszínpadi munkáiról a Kanizsa rendre hírt adott. 2008-ban A három fa legendájával kezdtek. Fõ üzenete a norvég mese adaptációjának ez lehetett: Mit tesz Isten azokkal a vágyakkal, amelyeket a szívünkbe ültetett? 2009 (!)-ben a Piarista Diákszínpadról szólt Anouilh mondata: Az országnak rád van szüksége! A Jeanne d’Arc történetét alapul vevõ A pacsirtát a júniusi kanizsai bemutató után õsszel a fõvárosban is több helyen elõadták. „A valódi csodák azok, amiket az emberek Istentõl nyert értelmükkel és bátorságukkal, maguk hajtanak végre.” – rendre beigazolódik. A 2010 - es Város Napjára adták ajándékba Moliére Szerelemdoktorát. 2011-ben újrakezdésrõl, házépítésrõl hallhattunk, nagy szavak nélkül Tamási Áron Vitéz lélek címû példázatában: „Ott kezdem, ahol egy vesztett embernek s egy vesztes nemzetnek kezdeni kell. Kicsibõl, alázatosan és hittel.Isten egy kicsi hógolyót adott a kezembe, ami hitbõl és akaratból volt, patyolat fehéren! Én elindítottam ezt a hógolyót, s most úgy látom, hogy görgeteg lesz belõle!”

A tanárnõ méltó utolsó nagykanizsai munkája 2012-ben ez az István király volt, melyben államalapítónk kimondja küzdelmének célját: „A gyenge magyar ellen, az erõs magyarért. A mai nyomorúság magyarja ellen: a holnapi nagyszerûség magyarjáért.” Ha még itt lenne, vajon mit vinne színre 2018-ban?

P.J.