Egyetlen magyar király volt a történelem során, aki elfoglalta az osztrákok büszkeségét, Bécset, uralma alá hajtotta Ausztria nagy részét, és eséllyel pályázott a német-római császári trónra is. Mátyás királyunk, akit az utána következõ évszázadokban az „igazságos” jelzõvel is illetek, uralkodása során, egyrészt féken tartotta a Magyar Királyság déli határain lesben álló törököket, míg nyugati irányba pedig terjeszkedett: meghódította az osztrák tartományok jó részét, és többször is megadásra kényszerítette III. Frigyes német-római császárt.

Hunyadi Mátyásnak két nagy ellensége volt: a török, és a Habsburgok, amely hatalmak fél évszázad múltán, Mohács után három részre is szakították hazánkat. Azonban I. Mátyás idejében, a kitûnõ szervezõ, hadvezér és politikus magyar király még meg tudta állítani a Magyar Királyságot két oldalról fenyegetõ veszedelmet. Bár Mátyás, fõként uralkodás vége felé már egyértelmûen látta, hogy az igazi veszedelmet Európára a török és az iszlám jelenti, már megkoronázásától kezdve háborúskodásra kényszerült a német-római császárral is, aki többször próbálta uralma alá hajtani a Kárpát-medencét, sikertelenül. Habsburg Frigyes volt az utolsó német király, akit a pápa – V. Miklós – Rómában koronázott német-római császárrá III. Frigyes néven (1452-ben), illetve szintén Frigyes volt az, aki bebiztosította a császári trónt a Habsburgoknak, egészen a Német-római Birodalom 1806-os megszûnéséig.Miután Mátyást magyar királlyá választották, a Hunyadiak ellenfelei, a Garai-Újlaki bárói csoportosulás támadásba lendült, és III. Frigyest a következõ esztendõben, 1459-ben szintén megválasztotta magyar királynak, Németújváron (Güssing, Ausztria). Ezután III. Frigyes Bécsújhelyen (Wiener Neustadt, Ausztria) meg is koronáztatta magát, mégpedig a Szent Koronával, ugyanis néhai gyámoltja, V. László révén a koronázási éksze rmég mindig a birtokában volt. Ám ekkora a fiatal és energikus Mátyás mögé már felsorakozott az ország nemeseinek többsége, így ki tudta verni a német seregeket az országból, majd az Újlaki-ligával is békét kötött.

Az 1460-as évek elejére rendezõdni látszott a politikai helyzet a Német-római Birodalom és a Magyar Királyság között: III. Frigyes kivonult az általa még megszállva tartott Sopronból nyolcvanezer aranyforintért cserébe, illetve visszaadta Szent István koronáját is, amiért Mátyás egyrészt elismerte Frigyes és a Habsburgok leszármazóinak trónöröklését arra az esetre, ha õ törvényes örökös nélkül halna meg, illetve hatvanezer aranyforintot fizetett az elzálogosított és visszaszerzett Szent Koronáért cserébe. Mátyás a Habsburgoknak tett trónöröklési engedményének ekkor még nem tulajdonított különösebb jelentõséget, hiszen az életerõs, húszéves király, oldalán várandós feleségével egyáltalán nem látott veszélyt ebben az ígéretben… Ám a béke a magyar-osztrák határon rövid életûnek bizonyult. A sziléziai háborúban a Jagellókkal szövetségben álló Frigyes közvetlenül ugyan nem vett részt, de 1477-ben a császár Ulászlót ruházta föl a cseh királynak járó választófejedelmi címmel, ami újabb konfliktushoz vezetett Mátyás és III. Frigyes között. A magyar uralkodó ekkor tört be elõször a már félelmetes hírû fekete sereggel Ausztriába, de Róma sietve közbelépett, mert a két nagyhatalom háborúja tovább gyöngítette volna Európa törökellenes pozícióit. Ezért a háborút gyors béke zárta le, amelyben III. Frigyes császár elismerte Mátyást – Ulászló mellett – cseh királynak, és százezer aranyforint hadisarc megfizetését is vállalta.

Miután a császár nem fizette meg az 1479-es békében rá kirótt hadisarcot, Mátyás újra hadba szállt, és elindult az Alpok irányába. Az 1482-ben meginduló ausztriai hadjárat nem hozott gyors gyõzelmet: az osztrák erõdök és várak rendkívül jól meg voltak erõsítve, így az ostromok ritkán hoztak sikert. Mátyás ezért taktikát váltott, ostromgyûrût vont a fontosabb ausztriai várak köré, és az erõdök kiéheztetését tûzte ki célul.Eközben III. Frigyes udvarával együtt Linzbe menekült Mátyás fekete serege elõl, Bécs védelmét pedig Korneuburg parancsnokra hagyta. A várak kiéheztetése végül, ha lassan is, de meghozta gyümölcsét: sorozatban kapituláltak elõtte az ausztriai városok. Bécs fél esztendei ostrom után, 1485. június 1. napján esett el, III. Frigyes meg sem kísérelte a város felmentését.Mátyás a lehetõ legjobb módon alázta meg és törte össze lélektanilag, valamint tartotta sakkban ellenfelét: egész udvartartását átköltöztette Bécsbe, és a hivatalos székhelyét is ide tette át, sõt, elrendelte a vár felújítását és megerõsítését. Ugyanakkor egy ügyes politikai fogással kihúzta a méregfogát egy esetleges összeesküvõ felkelésnek is: néhány kivétellel a helyén hagyta az osztrák vidéket igazgató nemesi családokat és hivatalnokokat, akik így hûséget fogadtak neki, és nem próbálkoztak az elárulásával.

Dr. Papp Attila