Az István, a király rockopera egy korszak meghatározó darabja volt, dalait az is ismerte, aki soha nem látta egyetlen elõadását sem. A zárójelenet utolsó mondatával azonban nehéz mit kezdeni. Hogy a királlyá koronázott István soha nem mondott vagy gondolt volna ilyet – veled, Uram, de nélküled! – az életútjából, tetteibõl egyenesen következik.

Székely János szombathelyi megyéspüspök a Kanizsa kérdésére leszögezte: mivel egy mûvészi alkotásról van szó, nem akarja megítélni, milyen szándékkal, gondolattal született ez a mondat. Hozzátette: amikor a darabot írták, annak volt aktuális társadalmi üzenete is: a Koppány-féle magyar virtust az 56-os szabadságvágyakkal azonosították, míg Szent Istvánt a fennálló rend õrzõjeként, a racionális kompromisszumok embereként tüntették fel, amiben megjelent a Kádár-rendszer túlélési taktikája is.

- Talán ezért is került a végére ez a furcsa mondat, ami azt sejteti, hogy Szent István olyan áron marad vagy lesz király, hogy az Isten útjáról félig-meddig letér, s elvtelen kompromisszumot kénytelen kötni – folytatta a fõpásztor. - Mintha a darabot azért engedélyezték volna, mert egy kicsit a kádári rendszert is megideologizálta, talán elgondolkodtatott: érdemes-e fejjel menni a falnak, vagy be kell látni a reális lehetõségeket? Ilyen értelemben a darabbal kicsit vitatkozom.

Szent István hatalmas alakja a történelmünknek, aki nem taktikából volt keresztény, hanem abszolút meggyõzõdésbõl, emelte ki Székely János, s erre rögtön példákat is hozott. Az uralkodó, ha csak tehette, mindennap részt vett szentmisén, ami egyáltalán nem volt szokványos az akkori királyoknál, még a szentéletûeknél sem. Gyakran pedig személyesen adott alamizsnát, fennmaradt róla egy olyan történet, hogy éjszaka kiment az esztergomi palotából, és álruhában járt a szegények között, akiken segített is. Amikor viszont meglátták, hogy pénz van nála, megtámadták, megtépkedték a szakállát, alig tudott visszamenekülni.

Szent István õszintén, mélyen hívõ keresztény ember volt, hangsúlyozta a megyéspüspök, annak ellenére, hogy Európa egyik leghatalmasabb serege a magyar volt, amely Konrád hadát 1020-ban Gyõr mellett tönkreverte. Ám jegyezzük meg: Szent István hódító hadjáratot soha nem indított, inkább templomokat, kolostorokat épített, s nagy álma az volt, hogy a hitet átadja, népét pedig keresztény néppé tegye. Tehát egyáltalán nem megalkuvásból, hanem meggyõzõdésbõl volt keresztény s hívõ.

- Szent István alakja ma is rendkívül aktuális – összegzett Székely János. - Sokan mondanak szépeket róla augusztus 20-án, de kevesebben akarják õt valóban követni, például rendkívül mély hitében. Ám ha komolyan vesszük azt, hogy Szent Istvánt tiszteljük, akkor újra el kell kezdenünk a hitünk gyakorlását, zarándokutakkal, családi imádsággal és sok más módon. Amíg Magyarország, de akár Európa is nem fedezi fel ezt újra, addig a pusztulás, a szétesés útján jár. Izaiás próféta azt mondta: ha nem hisztek, nem maradhattok meg. Ez rendkívül aktuális mondat, nincs más, amire a jövõnket építhetnénk, csak a hitre, csak Istenre, aki az alapja az erkölcsi rendnek, a jogrendszerünknek, egyáltalán: az emberhez méltó életnek.

Péter Árpád

Fotó: Nincs más út, csak az Isten útja…