„Teljesen összeomlottam. A szobámba visszahúzódva segítségért könyörögtem. Fogalmam sem volt, kihez beszélek egyáltalán, csak azt tudtam, hogy az erõim végéhez értem… Térdre rogytam, és feladtam. Pár nap telt el, és rájöttem (…), hogy találtam egy helyet, ahova mindig fordulhatok, egy helyet, amirõl mindig is tudtam, de nem akartam hinni benne, vagy nem volt rá szükségem, hogy higgyek benne. Attól a naptól fogva mindig imádkozom reggel: letérdelek, és segítségért könyörgök; és minden este hálát adok az életemért, és legfõképp azért, hogy felhagytam az ivással.”

Így vall Eric Clapton a The Autobiography címû, 2007-ben megjelent önéletrajzában a Szûzanyával való találkozásáról, amelynek élménye ihlette 1987-ben, egy rehabilitációs otthonban, a Holy Mother címû világhírû szerzeményt, ami egy mélyrõl jövõ rockfohász, hálaadás és hitvallás egyben.

S ahogyan az alkohol bûvkörébe került rockikon, úgy mindannyian, bármely pillanatban találkozhatunk égi édesanyánkkal, aki hív, vár, szólít bennünket, és azt ígéri, szószólónk, védelmezõnk, patrónánk lesz az égben, s „cserébe” csak annyit kér: imádkozzunk és szüntelen, buzgón keressük Istent.

Idén úgy alakult, hogy – a mindennapi imák mellett - a szegedi, a csíksomlyói, a mátraverebély-szentkúti ferenceseknél, Máriapócson, görögkatolikus barátainknál és Pásztón, könnyezõ szobrainál is találkoztunk a Szûzanyával, Szeplõtelen Szívébe téve lelki terheinket, hálát adva és oltalmát, segítségét kérve.

A zarándokutakon nem a csodát reméljük – bár abból is akad szép számmal minden kegyhelyen, amit köszönõ táblák, gyógyulások, eldobott mankók, szemüvegek, megfogant életek, tanúságtételek jeleznek -, hanem az anyai jóság legapróbb, erõt adó rezdüléseit, azt az érzést és tudatot, amit Clapton is megfogalmazott: van, aki meghallgat, még a legreménytelenebbnek tûnõ helyzetben is.

Jól tudta ezt elsõ szent királyunk, aki halálos ágyán – mit ad Isten?!, hangsúlyos szimbólumként Nagyboldogasszony napján, vagyis Mária mennybevételének, égi születésnapjának ünnepén - kimondta azt a mondatot, amely egy évezredre már bizonyítottan, de ne kételkedjünk, az utolsó ítéletig biztosította országa és nemzete megmaradását.

Hartvik püspök késõbbi, XII. századi leírása szerint István élete mûvét, a keresztény Magyarországot így ajánlotta a késõbb Patrona Hungariae-ként is illetett szeplõtelen szent szûznek: „Ég királynõje, e világ jeles újjászerzõje, végsõ könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.” Mit mondjunk?! Bejött. Az ország, bár dúlták és szabdalták, ma is áll, István pedig a szentek sorába vétetett.

S ha a jelen bizonytalanságai közt fogódzót keresünk, bátran fordulhatunk mi is a Rózsafüzér Királynéjához, a fátimai csodás jelenések évszázados ünnepén mai választ is kapunk az 1917-es ígéret (s a fátimai Mária-dal egyik szakasza) szerint.

A jó hír haldd így hangzik: „lesz újra béke”/ Ha szívetek szüntelen esdekel érte. Ave, ave, ave Mária.

Amúgy a Biblia nem egy ókori mesekönyv, s akik a szerint élnek, nem idióták, még ha egy dékás senkiházi nyári léleksüllyedésében ennek ellenkezõjét is állította. Ha igaza lenne, s mindannyian így gondolnánk, akkor egyúttal Szent Istvánt is szembeköpnénk, aki az Evangélium szellemében teremtett hazát a múlt, a ma és a jövõ magyarjainak – köztük a liberálnihilista provokátoroknak is. Az ilyeneket István vélhetõen lefejeztette volna, de a Tízparancsolat és a píszí jegyében ezt ma nem kívánhatjuk, bár igény, mondjuk, lenne rá.

Jó szívvel egyet tehetünk – s ezt kéri üzeneteiben tõlünk a Mindenkor Segítõ Szûz Mária is (e megszólítás a Szûzanyának a török elleni harcokban: 1571-ben Lepantónál, 1683-ban Bécsben és 1686-ban Budán megtapasztalt segítségére utal) -: imádkozhatunk. Értük is.

Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szûzanya. Keservét a búnak-bajnak, eloszlatni van hatalmad. Hol ember már nem segíthet, a Te erõd nem törik meg. Hõ imáit gyermekidnek, nem, Te soha nem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy. Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szûzanya.

Jel és figyelmeztetés. Itthon Gyõr és Máriapócs után ezúttal Pásztón könnyezik a Szûzanya: a temetõi kápolnában két Mária-szobor szeme is könnybe lábadt. Képünkön a Rosa Mystica (Fotó: Varga Lívia)