Napjaink legfõbb konfliktusa a hit és a kultúrák szembenállásának a kérdéseként jelenik meg, ahol erkölcsi kötelességünk és Szent István-i felelõsségünk megvédeni az 1000 éves örökségünk értékeit, a magunk és õseink áldozatát és munkáját, Európa soknemzetû kultúráját - mondta többek között augusztus 20-i ünnepi beszédében Dénes Sándor Nagykanizsa polgármestere. A teljes beszédet alább olvashatják.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves ünneplõ kanizsaiak!

Szent István király alakjára és tettére emlékezni a legfelemelõbb minden magyar ember és közösség számára. Mert elsõ királyunk, Szent István, korának egyik legkiválóbb államférfia, a Kárpát-medencében otthonra találó nemzetünket a nyugati kereszténység felvételével európai nagyhatalommá tette.

A népvándorlások óta egyedül a magyarságnak sikerült megõriznie identitását, így nem jutott a kelták, hunok, vikingek, vagy az avarok sorsára.

A középkori Magyarország az Árpádok alatt, majd késõbb, különösen az Anjouk és a Hunyadiak idejében, nem csak hatalmilag állt teljesen a nyugat európai nemzetek színvonalán, hanem mûvelõdési tekintetben is.

Az általa alapított Árpád-ház adta az összes európai uralkodó dinasztia közül a legtöbb szentet a világnak, utalva rendkívül tehetséges voltukra.

Az államalapítás megidézése így nemzetünk, magyarságunk legjelentõsebb ünnepe, amely azt hivatott felmutatni, hogy több mint 1000 éve itt él egy közösség, egy kultúra, egy eltökélt nép Európa szívében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Augusztus 20-a annak méltó tanúsága, hogy bármilyen kíméletlen viharokat is kell kiállnunk a történelemben, bármennyire is kétségbe vonható egy emberi döntés, mi magyarok egy évezrede meghatározó részei vagyunk az európai és az emberi kultúra egészének.

Létezünk. Szép és sajátos nyelvünkkel, irodalmunkkal, zenénkkel és táncainkkal, sokszínû és állhatatos népünkkel, nagy lelkületünkkel és igazságérzetünkkel.

Létezünk Mátyás királlyal, Széchenyivel, Liszttel, József Attilával, Szentgyörgyivel és Rubik Ernõvel.

Felmutattunk 1000 év alatt számos történelmi tettet,erényt, találmányt, áldozatot és szépséget Európáért.

Megküzdöttünk és így méltóvá váltunk Szent István teremtõ tettére és örökségére. Méltók vagyunk a magyar és az európai névre.

Tisztelt Ünneplõ Polgárok!

Aki a múltról emlékezik, az a jelenrõl gondolkodik és a jövõrõl álmodik.

Mi e szent ünnepen a múltunkra, annak kezdeteire emlékezünk, hogy a jelenben tudjunk felelõsen gondolkodni a jövõ generációinak sorsáról.

Fontos ezért a kezdetekrõl, nemzetünk gyökérzetérõl szólnunk, a Szent István-i döntés lényegérõl, mert onnan sarjad a létezésünk.

Az emlékezés pedig az alapokhoz, vagyis a Szentíráshoz vezetnek el minket, melynek elsõ versében olvashatjuk: Isten szólt: „legyen világosság” – és világos lett.

Szent János Evangéliumának elsõ versét pedig eleink így fordították: Kezdetben volt a tett.  

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország, a magyar állam és európai keresztény közössége is egy szent királyi gondolat és tett következményeként született meg, isteni utat és példát követve.

István király szentségének lényege a teremtõ erejében, az isteni mûhöz hasonlatos tettében ragadható meg. Amivel megalapozott egy keresztény államot, létrehozott egy ezer éve fennálló sokszínû kultúrát és nemzetet Európa szívében, annak lelkületét és lelkiismeretét alkotva meg.

A nem-létbõl létezést teremtett szent királyi akaratával és döntésével.

E tette máig hatóan határozza meg e nép életét és sorsát, és olykor felelõs feladatát, erkölcsi kötelességét is. Hiszen több alkalommal e Szent István-i nép nézett szembe a létezésünket, vallásunkat és kultúránkat veszélyeztetõ fenyegetésnek.

A tatár és a török vész idején a magyarok álltak ellen a teljes pusztításnak, az életüket is áldozva, megakadályozva a további hódításokat, védve Európa határait, értékeit és hitét.

De napjaink legfõbb konfliktusa is a hit és a kultúrák szembenállásának a kérdéseként jelenik meg, ahol erkölcsi kötelességünk és Szent István-i felelõsségünk megvédeni az 1000 éves örökségünk értékeit, a magunk és õseink áldozatát és munkáját, Európa soknemzetû kultúráját.

Tisztelt Ünneplõk!

Felelõsséget kell viselnünk utódainkért, védelmeznünk kell az utánunk jövõ nemzedékek életfeltételeit is. Együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet; összetartozásunk alapvetõ értékei a hûség, a hit és a szeretet. A közösség erejének és minden ember megbecsülésének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye.

A megvalósításhoz iránymutatást adnak nagy királyunk intelmei és politikai cselekedetei. István egész uralkodását a Kárpát-medence egységének a megteremtése, illetve az ehhez szükséges eszmei egység alapjának, a kereszténységnek az elterjesztése jellemezte.

Nekünk, mint kis népnek ma is ugyanezt kell tennünk.

Egyensúlyra kell törekednünk, hogy fennmaradjunk, de ragaszkodni kell nemzeti önazonosságunkhoz. Mi a nemzetek Európájának eszméjét valljuk, ezért munkálkodunk. E nélkül nincs jövõnk.

Tisztelt ünneplõ polgárok!

Szent István alapító tette és erkölcsi tanácsai egy korábbi korszak lezárultát és egy új korszak kezdetét jelképezik.

Mûve egy olyan embert állít elénk itt, aki képes volt túltekinteni önnön élete keretein, és olyan döntést tudott hozni, amely egy egész nép sorsát alapozta meg.

Augusztus 20-a ünnepe ezért nekünk, magyaroknak ezt a bátorságot és egyben a megújulás lehetõségét jelenti.

Ez a pillére a megtörhetetlen elõrehaladásnak, a munkának, amely elhozhatja az aratást, és ezzel együtt a testünket tápláló új kenyeret is, amely ünnepünk egyik jelképe.

E gondolatokkal kívánok mindenkinek szép ünnepet augusztus 20-a alkalmából! Szórakozzanak jól, beszélgessenek, és töltekezzenek, hogy újra erõsen vághassanak neki a mindennapoknak!