1838. augusztus 24-én, 179 évvel ezelõtt hunyt el Kölcsey Ferenc költõ, kritikus, politikus, akadémikus, a reformkor egyik vezéregyénisége, a magyar nemzeti imádság, a Himnusz írója. Mindössze 48 éves volt. Kölcsey Szatmárban volt fõjegyzõ, ugyanakkor vármegyéjének követe is, mégpedig az 1832-es, elsõ úgynevezett reformországgyûlésen. 1835-ben lemondott, és fõjegyzõként dolgozott tovább.

Sokoldalú, filozófiában jártas szónok volt. A magyar nyelv, az örökváltság, a papi tized ügyében írott cikkei és beszédei igen nagy jelentõségûek. Mûfajalkotói kezdeményezéseivel költõként és prózaíróként is maradandót alkotott, elsõk között írt például balladaféléket. Csokonai és Berzsenyi verseinek bírálatával megteremtette a tartalmi-elvi jellegû, lélektani módszerû magyar irodalomkritikát is. A Himnuszon kívül közismert még fiához címzett intelme, amelynek a „Paraneisis Kölcsey Kálmánhoz” címet adta.

Dr. P. A.