Nincs még egy nyelv, amely olyan sokféle névvel és titulussal illetné a Szûzanyát, mint a magyar. Elég csak belenéznünk a katolikus kalendáriumba – sokat nem is kell lapoznunk, hiszen az évnek ebben az idõszakában, augusztusban és szeptemberben több Mária-ünnep is van.

A naptárban egymás után szereplõ ünnepnapok természetesen nem kronológiai sorrendben követik a Boldogságos Szûz életének eseményeit, szögezi le elõre Szûcs Imre, a Felsõtemplom plébánosa. Például Havas Boldogasszony ünnepe egy IV. századi legendának, valamint a római Santa Maria Maggiore-bazilika felszentelésének állít emléket.

– Havas Boldogasszony napja augusztus 5-én van. Ezt követi augusztus 15-én az egyik legfontosabb, Szûzanyához kötõdõ ünnepünk, Mária mennybevétele. Mennybevétele, és nem mennybemenetele – hangsúlyozza Imre atya. – A dogma kimondja: Mária nem meghalt, hanem elszenderült, majd Krisztus maga mellé vette, hogy ugyanabban a testi-lelki dicsõségben részesüljön a mennyországban, mint õ. Jézus ezzel mintegy elõrevetítette az emberek sorsát: vagyis az utolsó ítéletkor a holtak feltámadnak, s akik jót cselekedtek, megdicsõülnek.

Szeplõtelen Szûz Mária azért dicsõülhetett meg, mert igent mondott Isten tervére. Az angyali látogatásból mindössze annyi derült ki számára, hogy Isten Fiának az anyja lesz. Azzal persze tisztában volt, hogy a Messiásra meg nem értés, kirekesztettség és üldözés vár, de vállalta, hogy társa, támasza lesz neki ebben.

– Mária a jeruzsálemi templomban nevelkedve jól ismerte a próféciákat és a zsoltárokat. Örült, amikor megtudta, hogy kit hordoz a szíve alatt – hozzáteszem, sokan mások is szívesen lettek volna a helyében. Népe készült a Messiás eljövetelére, a zsidó nõk pedig tudták, hogy a Messiás anyja közülük kerül majd ki. Isten választása Máriára esett, mert õt találta a legtökéletesebbnek és a legalkalmasabbnak. Hogy miért, az misztérium.

A plébános arra is emlékeztet: Máriának semmivel sem jutott könnyebb sors, mint bármely más embernek. Betlehemben nem akadt senki, aki szállást, élelmet adott volna neki és Józsefnek, Jézus születése után pedig menekülniük kellett.

– A Szentcsalád évekig a számkivetettség kenyerét ette Egyiptomban – ráadásul Jézus még csak pár hete született meg, amikor az agg Simeon szembesítette Máriát azzal: gyermeke jel lesz, az õ lelkét pedig tõr járja át.

A Szûzanyának sok boldog év adatott Jézussal, ám amikor harmincévesen elindult, hogy tanítson, az édesanyai szív sóvárgott utána.

– Egy anyában soha nem szûnik meg a gyermeke iránti féltés, legyen bármennyire is hívõ, s hagyatkozzon Istenre. Nem volt ez másképp Máriával sem: messze sodródott tõle a fia, akirõl egy alkalommal ráadásul még olyan híreket is hallott, hogy az eszét vesztette. Nem csoda, ha Máriát arra indította az aggodalom, hogy maga is útra keljen, és megkeresse õt.

Jézus életének minden fontos állomásánál jelen volt Mária: végigkísérte õt a keresztútján, és ott volt a Golgotai-hegyen is, a kereszt alatt. Annyira ragaszkodott hozzá, hogy a teste és a lelke végül Fia mellé, a mennyországba kerülhetett.

– A mennybevételt követõen a Szûzanya a Mennyország Királynéja lett – mondja Szûcs Imre. – A többi Mária-ünnephez képest kevésbé köztudott, de ennek is van egy emléknapja, méghozzá augusztus 22-én.

Az õsz elsõ hónapja hasonlóan mozgalmas a katolikus kalendárium szerint: szeptember 8-án van Mária születésének az ünnepe. Ezen a napon szentelték fel egyébként a jeruzsálemi Szent Anna-templomot is, amit a keresztesek a Boldogságos Szûz születésének feltételezett helyére építettek. Szeptember 12-én Szûz Mária Szent nevét, azaz a névnapját ünnepeljük – egyedülálló módon csak a magyar- és németlakta területeken, szeptember 15-én pedig a Fájdalmas Szûzre emlékezünk. Ez a nap a simeoni jövendölést, és Mária hét fájdalmát, életének hét meghatározó eseményét emeli a középpontba. S bár még messze van, Imre atya egy októberi alkalomra is felhívja a figyelmet.

– A magyar katolikus egyház külön is megemlékezik október 8-án a Szûzanya pártfogásáról, a Magyarok Nagyasszonyáról. Érdekes hazai sajátosságunkra, felfogásunkra utal az ünnep neve. Amióta a magyarok a kereszténység útjára léptek, elõszeretettel vallják magukénak vallásunk nagy alakjait, gondoljunk csak a Petõfi-féle „magyarok Istenére”. Augusztus 20. környékén szokás emlegetni azt is, hogy István király – a világon elsõként – a Boldogságos Szûznek ajánlotta országát és népét. 1896-ban, a millennium évében a magyarok meg is kapták a pápától ennek az ünnepnek a kiváltságát, amiért hitték és vallották, hogy Mária az, aki ezer éve oltalmazza õket.

Nemes Dóra

Nincs még egy nyelv, amely olyan sokféle névvel illetné a Szûzanyát, mint a magyar (Fotó: Jancsi László)

Szûcs Imre: Máriának semmivel sem jutott könnyebb sors, mint bármely más embernek (Fotó: Jancsi László)