Véget ért a nagy derbi, egy hétig szelték a nagykanizsai Csónakázó-tó hullámait a világ négy égtájáról összesereglett modellezõk kishajói. Voltak itt csehek, lengyelek, németek, kínaiak, osztrákok, oroszok. Utóbbiak nációjához tartozó, fehér színû Audi parkolt már vagy két hete a Csónakázó-tavi Korona Szálló parkolójában. Na már most, kíváncsi lettem és érdeklõdtem: nem csak a világhajrára érkeztek?

Nem csak, ugyanis már egy pár nappal elõbb ideutaztak. Miért? Mert a világhálón utánakerestek, hova is jönnek, és ha Magyarország, Dél-Zala, akkor Murafölde a látnivalóival. Mura-folyó, a nagybakónaki sziklaszurdok, erdõjárás – van bõven –, aztán körülnéztek Becsehelytõl Letenyéig, bicajoztak egy jót, kipróbálták Nagykanizsa néhány éttermét és cukrászdáját, és persze átruccantak Zalakarosra is. Tetszett nekik, nem bánták meg, hogy itt töltöttek néhány plusz napot. Mi jutott errõl eszembe? A Lehota Jánossal készített riport tanulságai. A kabinetvezetõ esztéta pont errõl beszélt, hogy ez lenne a cél: különbözõ, színesebbnél-színesebb programokkal felvértezni Murafölde fõvárosát, Nagykanizsát, hogy az adott fesztivál ne csak a dél-zalai város esemény-naptárának egyik színfoltja legyen, hanem Murafölde turistacsalogató látványossága is. Hiszen az adott eseményre érkezõ látogató biztosan kíváncsi lesz a környékre, persze, ha lesz, ha van mit megnézni. És van, ugyanis az oroszok jól érezték magukat Muraföldén. Reméljük, elmesélik majd otthon az élményeiket, és tovább „erõsítik” a tendenciát, miszerint a Sármelléken landoló repülõgépeken Zalába látogató oroszok nem csak Zala megye gyógyvizeire, hanem Murafölde látnivalóira is egyre inkább kíváncsiak.

Dr. Papp Attila