Európában a fiatal nõk körében a második leggyakoribb daganatos megbetegedés a méhnyakrák, s az esetek 99,7%-áért a Human Papilloma Vírus (HPV) a felelõs. Mindez így nagyon drasztikusan hangzik, sajnos az is. Évente 1200-an betegszenek meg hazánkban ebben a betegségben, s 500-an halnak bele. A szûrésre mindössze a nõk 30%-a megy el… A 2006 óta rendelkezésre álló oltóanyag megjelenése elõtt – mellyel a HPV-fertõzés csaknem 100%-ban megelõzhetõ – csupán a szûréssel (cytológia, colposcopia) lehetett a korai elváltozásokat diagnosztizálni, s ezek sebészeti eltávolításával a gyógyult állapotot elérni. A szexuálisan aktív nõk 50%-a élete folyamán átesik a fertõzésen, a férfiak 25%-a érintett. – A Human Papilloma Vírusról, a méhnyakrákról s a lehetséges megelõzõ lépésekrõl Dr. Orosházi Attila, a Kanizsai Dorottya Kórház Szülészet-Nõgyógyászati Osztályának fõorvosa tájékoztatta lapunkat.

– Sok nõ, életkortól függetlenül ma sincs tisztában azzal, hogy egyáltalán mi az a HPV, vagyis Human Papilloma Vírus, s mi köze van a méhnyakrák kialakulásához.
– Sajnos ez így van, annak ellenére, hogy a tájékoztatás folyamatos, hiszen nem csak a kórházakban kaphatnak tájékoztatást a páciensek, hanem a védõnõktõl, reklámanyagokból, a televízióból is hallani lehet a HPV-rõl, illetve a méhnyakrákról is, s óriási az Interneten fellelhetõ információk száma is. – fogalmazott Dr. Orosházi Attila. – A méhnyakrák kiváltója maga a vírus, mely az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedõ megbetegedés. Sokan azt gondolnák, megfelelõ védekezési módszer ellene a gumióvszer, ám ez nem így van, mivel a vírus bõr-bõr kontaktus útján is terjed.
– Az alkalmas módszer a megelõzésre az elmúlt idõben városunkban is oly’ sokat emlegetett HPV elleni oltóanyag, mely azonban sokak számára az ára miatt egyelõre elérhetetlen. Szóljunk néhány szót a vírusról és a vakcináról.
– Több, mint száz típusa ismert, melyeket az úgynevezett onkogén kockázat (rákkeltõ hatás) alapján sorolnak be kategóriákba. A magas onkogén kockázattal bírók – úgy mint a 16-os és a 18-as – a felelõs a méhnyakrákos esetek több, mint 70%-áért. Az alacsony onkogén kockázatú, például 6-os és 11-es típus, a genitális szemölcsökért tehetõ felelõssé, mely a serdülõkor egyik leggyakoribb, rendkívül fájdalmas, kellemetlen szeméremtesti megbetegedése. Ezen kívül meg kell említeni azt is, hogy a HPV nemcsak a méhnyakrák és a genitális szemölcsök kiváltásában játszik szerepet, hanem a végbél daganatok, egyéb nõi nemi szervi daganatok (úgymint hüvely-, szeméremtest), valamint a fej-nyaki régió daganatai közül a garat-gége-nyelõcsõ tumorok egy bizonyos százalékáért is felelõssé tehetõ. A vakcina ezek ellen nyújt védelmet. Jelenleg két oltóanyag ismert, az egyik a két komponensû, mely a 16-os és a 18-es ellen, illetve a négy, komponensû, mely mind a négy tehát a 6-os, 11-es, 16-os, 18-as típus ellen nyújt védelmet. A vakcinát a vírus fehérjeburkából állítják elõ, tehát nem legyengített vírust fecskendeznek a szervezetbe, így oltási szövõdményként ritkán helyi tünetekkel, úgymint bõrpír, oltás helyén fellépõ minimális fájdalommal kell számolnunk. Jelenleg 8 és fél éves nyomon követéses vizsgálat, több ezres mintavétel áll rendelkezésünkre, melyek közül csupán egy esetben mutatták ki a 16-os típussal történõ fertõzést az oltás után. Ez mindenképpen kiváló eredménynek számít, csaknem 100%-osnak. Az oltást hat hónapon belül három alkalommal, a 0., a 2. és a 6. hónapban kell beadni. A vakcina valóban nem olcsó, hiszen háromszor kell adni, s egyenként 30.000 forintba kerül. Mivel nemi úton terjedõ fertõzésrõl van szó, a szexuális életüket még nem megkezdett fiatal populáció, a 9-16 évesek oltása lenne az elsõdleges, de természetesen a már szexuálisan aktív nõknek is adható. Az õ esetükben azonban egy elõzetes vírustipizálás szükséges. Amennyiben a két magas onkogén kockázatú típus kimutatható, folyamatos kontroll, rákmegelõzõ állapot kialakulása esetén mûtéti beavatkozás jön szóba. Ezt követõen a vakcina beadható, hiszen az eredeti fertõzés után nem alakul ki tartós immunvédelem.
– Beszéljünk a betegség kialakulásáról, mely szerencsére egy hosszan tartó folyamat.
– Abban, hogy a méhnyakrák kifejlõdjön valakinél, a vírus tartós jelenléte mellett több tényezõ (nem megfelelõ higiénés körülmények, hüvelygyulladás, több szülést követõ méhszájseb, fogamzásgátló huzamosabb ideig való szedése, dohányzás) együttes fennállásának is szerepe van. Szerencsére az esetek többségében a vírus csak jelen van, majd egy idõ után spontán eltûnik a méhnyak hámjából.
Dr. Orosházi Attila kifejtette véleményét azzal kapcsolatban is, hogy rendkívül fontos lenne a vakcina már meglévõ védõoltások sorába történõ beillesztése (ingyenessé tétele), mert ha ez nem következik be, éppen az a réteg lesz képleten megvásárolni, mely leginkább veszélyeztetett méhnyakrák tekintetében. Ezen kívül további fontos kérdés, hogy a biztos védettség tudata ne csökkentse a szûrõvizsgálatokon való részvételi hajlamot. A fõorvos minden nõnek javasolja a rendszeres évenkénti nõgyógyászati szûrést, mert a szakemberek nem gyõzik eleget hangsúlyozni: nem akkor kell menni orvoshoz, ha „már kész a baj”, hanem a megelõzés legalább enynyire lényeges, ha nem sokkal fontosabb.
Steyer Edina