Kálmán Olga ismert kedves nézésével imígyen faggatta vendégét: – Vajon a Fidesznek ki az igazi ellenfele, a Jobbik vagy az MSZP, a 2010-es választásokon?

– Egyik se. Nekünk nincsenek ilyen nevû ellenfeleink. A mi ellenfeleinket úgy hívják, hogy szegénység, úgy hívják, hogy munkanélküliség, úgy hívják, hogy eladósodottság, úgy hívják, hogy a közrend felbomlása, anarchia, erõszak, hivatallal való visszaélés. Hogy a szavakból Ön, vagy a hallgatók, vagy a nézõk ráismernek egy-egy pártra, arról nem én tehetek. – felelt meg a Fidesz elnöke. Ám ezek mellett – vette számba a minap valaki az mno.hu oldalon – sok ellenfele van még a Fidesznek. A fásultság, a közöny, a terjedõ politikaellenes hangulat, a beletörõdés: az „úgysem változik semmi.” E sok ellenfél között – mondhatnánk – satuban van. Ezek mellett a kemény satupofák mellett szinte eltörpül az a kettõ, mely a következõ országgyûlésben szorítani fogja. Mert bár a jobboldali közönség jó része biztosan arra számít, hogy a Jobbik a parlamentben segíteni fogja a Fideszt, ám ez aligha lesz így. A sikeres jobbközép kormányzás a párt létjogosultságát kérdõjelezi meg. – folytatja gondolatmenetét a Magyar Nemzet publicistája. Ezért a radikálisok – már most látható – kíméletlen ellenzéki szerepre készülnek, és nem feltétlenül azért, mert rosszindulatúak, hanem mert ez az érdekük. Veszélyes tehát az a gondolat: ezt már megnyerte a Fidesz, lehet másnak is adni a voksunkat.

Személyesnek tûnõ levélváltások miatt az utóbbi két lapszámból elmaradt jegyzetem. Aggódó telefonokat kaptam. Féltettek az olvasók. Úgy érezték, satuba kerültem, az MSZP és a Jobbik közé. Ám „nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos.” Ezért hát ne féltsék a jegyzetírót! A Fidesz is, e sorok írója is csak osztozik a nagyobb közösség sorsában. Mert – ne legyen kétségünk – igazában a magyar társadalom van satuban. Nem egyes személyek. Mi, valamennyien.
Papp János